Muszáj írnom nekem is erről a kérdésről, mert a politikusok és "szakértők" által keltett zűrzavarban lehetetlen tisztán látni.
Nem fogok elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, illetve csak a szükséges mértékben, helyette gyakorlatias szempontból közelítek a kérdéshez.
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ebben a problémában is, mint minden másban, elsősorban az
- erkölcs,
- az emberiesség,
- a józan paraszti ész, és a fejlettebb logikus gondolkodás, és
- a kiegyensúlyozottság (az arany középút)
szellemében fogok írni. Ez a 4 elv és egyben módszer tud csak választ adni a felmerülő elméleti és gyakorlati kérdésekre.
Fontos még a nyílt, őszinte beszéd is, mert az ún. politikai korrektség - amint azt a mindennapok bebizonyították - csak a probléma szőnyeg alá söprését segíti elő.
Ha egy társadalomban zavarok, konfliktusok keletkeznek, azokat csak az okok feltárásával lehet megoldani úgy, ahogy egy orvos kezeli a beteg embert, illetve annak betegségét. Ha a májjal van gond, akkor nem fog szívgyógyszert felírni, mert annak nem lenne semmi értelme, sőt, csak rontana a helyzeten.
A cigánysággal kapcsolatos bajokért - az OCÖ elnökének, Kolompár Orbánnak a saccolását használva - 90%-ban maga a cigányság a felelős, és 10%-ban a többségi társadalom. Miért állítom ezt? Az évszázadok folyamán rengeteg más nép költözött be a Kárpát-medencébe, de egyetlen néppel sem volt még annyi probléma, mint a cigánysággal.
Történészek előszeretettel említik a
kunok példáját, akiknek integrálódása a korabeli (XIII.-XIV. századi) magyar társadalomba szintén nem történt zökkenőmentesen, de a példa nem jó, mert lényeges különbségek vannak. A kunok egy nagyállattartó, és szervezett törzsi kötelékben élő nép volt, tekintélyes vezetőkkel, hierarchiával (amelyet alárendeltek a Magyar Királyság hivatalos rendjének!), a feudális viszonyokhoz gyors tempóban alkalmazkodó mentalitással, munkamorállal. A kunokat letelepítő magyar királyok nem segélyeket adtak a kunoknak, hanem a kereszténységre áttérő magyarokhoz hasonlóan megkövetelték minden 7-10 falutól templom építését, a haza védelmében katonák kiállítását, később adó fizetését.
Máig csodálatra méltó a kunok
redemptiója, önmegváltása. Miről van szó? Idézek a Wikipédiából:
A törökök alóli felszabadulás után, 1702-ben I. Lipót 500 ezer rajnai aranyforintért zálogba adta a Német Lovagrendnek a Jászságot és a két Kunságot, vagyis a Hármaskerületet. Ez eltörölte a jászok és kunok örökös kiváltságait és egyszerűen jobbágysorba süllyesztette őket. A sérelem miatt a jászok és kunok a Rákóczi-szabadságharc lelkes támogatói voltak. Mivel a Német Lovagrend nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait, 1731-ben (más források szerint 1730 illetve 1735) eladta jogát a Pesti Invalidus Rendháznak.
A kerületben mozgalom alakult a jogok visszaszerzésére. Több éves gyűjtésből és kölcsönökből sikerült összeszedni a közben 575 900 forintra nőtt összeget, amely egyes források szerint az akkori Magyarország költségvetésével összemérhető nagyságú volt.
1745. május 6-án Mária Terézia aláírta redemptioról szóló diplomát, amely visszaállította a szabad jászok-kunok örökös kiváltságait.
Vajon a cigányok képesek lennének egy ilyen önmegváltásra? A kérdés költői volt.
Van egy olyan szubjektív idealista tézis, hogy
minden a fejben, az elmében dől el. Egy népre transzponálva: mindent a nép mentalitása, azaz lelki világa határoz meg, úgy kapcsolatait a többi néppel, de főleg a saját sorsát is.
A kunokkal ellentétben a felületes szemlélő is látja, hogy a cigányság sem
hierarchia, sem mentalitás terén nem éri el a kunok 700 évvel ezelőtti szintjét sem! Létezik ugyan a
cigány vajda intézménye, de ez inkább
kirakatméltóság, nincs mögötte olyan szellemi háttér, szabályrendszer és tekintély, amely az informális ismertségen és befolyáson túl igazi hatalmat adni neki. Az
Országos Cigány Önkormányzat már nagyobb legitimitást tudhat magáénak, de sajnos nem a cigány közösség terméke, hanem a magyar jogszabályoké, és főleg a nemcigány állampolgárok által befizetett adókból van fenntartva. Kirakatszervezet tehát ez is, amely köré, mint húsosfazék köré gyűlnek a cigányság megélhetési politikusai.
Nézzük a másik tényezőt, a
mentalitást. A "szakértő" szociológusok, történészek most nagyon fognak haragudni rám, de azt kell mondanom, hogy a cigányok mentalitása a kunoknál már a betelepülésükkör meglévő feudális szintet sem éri el: alapvetően még mindig a
gyűjtögető népekre jellemző, a magántulajdon szentségét nem tisztelő, a letelepedett életformával járó feladatokat (mezőgazdasági munkák végzése, a telek, a ház folyamatos karbantartása, a letelepedéssel járó higiéniai követelmények betartása stb.) fel nem vállaló nép képét látjuk.
Természetesen, az utóbbi 200 évben voltak változások, de nem a mentalitás terén. Nézzük e 200 évből az utolsó huszat, azt, amely a rendszerváltás óta eltelt!
A hatalmat magához ügyeskedő politikai elit (úgy a "jobb", mint a "bal") semmit sem tudott kezdeni a cigánykérdéssel. A mögöttük lévő és - ami a legfontosabb! - az általuk pénzelt "szakértőkbe" körömfeketényi
kreativitás sem szorult. Lényegében a nyugaton, főleg az Amerikai Egyesült Államokban alkalmazott módszereket próbálták lemásolni nálunk is, nulla sikerrel. A magyar állam, az Európai Unió, és Soros György pénze is
elpocsékolt pénz, mert nem megoldotta a problémákat, még csak közelebb sem hozta a megoldást, hanem még rosszabb helyzetet teremtett.
A cigányokra fordított
milliárdok (a pontos összeget nem lehet ismerni, mert a magyar kormányok titkolóznak, de állítólag 10 év alatt 120 milliárd forint ment a feneketlen zsákba) alapvetően ugyanarra a sorsra jutottak, mint azok a közpénzek, amelyeket Tocsik Márta vett kezelésbe, anno. Ott, ahol szociális megközelítést kellett volna alkalmazni,
kereskedelmi elvek érvényesültek (ugye meglepő, amit írok?): a hivatalnokok, a "szakértők", a jogvédők, az érdekképviselők megkapták a finanszírozóktól a milliárdokat, amelyekből lenyúlták a saját "közvetítői jutalékukat" (értsd: fizetés, szakértői díj, pályázati pénz stb.), majd a többit szétosztogatták (segélyek, felzárkóztató támogatások stb. formájában) a cigányok között, amely felélte azt, majd minden maradt a régiben.
Pedig azokból a milliárdokból sok mindent meg lehetett volna valósítani, persze, ezért dolgozni kellett volna, nem egyszerűen felmarkolni a "közvetítői jutalékot". Persze, persze, tudom, hogy sok szociális munkás és más alacsony beosztású ember is dolgozott ezekben az ún. felzárkóztató projektekben, de minek, ha nem látszik az eredmény? Nem is látszodhat, ha
felülről volt elrontva az egész.
Most jutottunk el oda, hogy sürgősen tisztázni kell néhány alapfogalmat. Amint írásom elején említettem, a jó orvos is azt a szervet kezeli, amely beteg, vagy amelynél zavarok léptek fel. A cigánykérdés kezelése terén is le kell szögezni, hogy
a célpont nem a többségi társadalom, hanem a cigányság kell, hogy legyen. Nem a többségi társadalmat kell bombázni olyan propagandával, hogy fejezze be a kirekesztést, ne diszkrimináljon stb., amikor minden épeszű ember látja, hogy a kirekesztés, a diszkrimináció oka nem elősorban az előítéletek, hanem a cigányság életmódja, viszonyulása a többségi társadalomhoz.
Ha sikerül megváltoztatni az utóbbit, nem máról holnapra, de fokozatosan és biztosan eltűnik a többségi társadalom előítéletessége is. Ez a
helyes sorrend, nem lehet megfordítani!
Van egy másik varázszsó, amelyet az idézőjeles szakértők előszeretettel használnak: a
szegregáció (magyarul elkülönülés).
Az elkülönülés önmagában nem lenne gond, hisz gondoljunk csak a zsidókra, akik - elsősorban saját identitásuk megőrzése miatt - mindig is külön közösségi életet éltek, de említhetném a Magyarországon élő kínai kolóniát is. Egyik etnikummal sincsenek azok a komoly gondok, amelyek a cigányokkal vannak.
A szegregációt a felzárkóztató programok bűvészei úgy próbálják megoldani, hogy cigány családokat kivesznek korábbi környezetükből, többnyire valamilyen cigánytelepről, és áttelepítik őket a "magyarok közé". Ez egy trükkös módszer. A projektek futtatói felmarkolják az őket megillető "közvetítői díjat", és a cigányok átnevelésének gondját rálőcsölik a hétköznapi magyar emberre, akinek sem tudása, sem türelme, sem hatalma nincs ehhez. Ahelyett, hogy a "felkarolt" (valójában rászedett) cigány család tagjainál mentalitásváltás következne be, újabb konfliktusgócok születnek, a cigány - nemcigány viszony romlik, a szemétkupacok, a lopások, az erőszak kikerülnek a putri jól behatárolható környezetéből az addig normális település(rész)re.
A megoldás természetesen az lenne, hogy
a cigányokat ott helyben, hagyományos, megszokott környezetükben emeljék fel, tegyék "szalonképessé", megtanítva nekik az erkölcsi- és illemszabályokat, a saját lakókörnyezet rendben- és karbantartását, és ha megvan a megfelelő háttér, akkor a munkaerőpiacra is nagyobb sikerrel tudnának kijutni, de a szélesebb értelemben vett társadalmi életbe is jobban be tudnának kapcsolódni.
Hülye lenne a magyar társadalom, ha elzárkózna 800 ezer illemtudó, művelt, jól képzett, tiszta, mosolygós és pozitív gondolkodású cigány honfitárs elől.
Még egyszer hangsúlyozom: a sorrendet - először a cigányság mentalitásváltása, majd a többségi társadalom előítéleteinek leomlása - nem lehet felcserélni, a kapcsolódó munkát nem lehet megspórolni.
Nincs királyi út! A cigányság számára sincs! Küszködés, áldozatvállalás, munka van, másként nem lehet. Illetve lehet, de annak vagy polgárháború lesz a vége, vagy Magyarország lezüllése a többségi magyar és a cigány lakosság színvonala közötti átlag alá, és minden ami ezzel jár (az ország versenyképességének elvesztése, nem is Európa, hanem Kelet-Európa páriájává válás).
Én nem hiszem, hogy a segélyek-fekete munka-bűnözés ördögi köréből ne lehetne kitörni.
Az önerőre támaszkodás, az önmegváltás képességét kell kifejleszteni. Nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani az embereket halászni.
A feladat nem olyan bonyolult: a ház mellett (vidékről beszélek) hagyma, petrezselyem, sárgarépa, paradicsom stb. termesztése; családonként - no, nem négy kerék, hanem - egy disznó tartása, baromfiak tenyésztése.
