2010. december 14., kedd

Levél a magyar Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak

Tisztelt Főigazgató úr!

1990 óta élek Magyarországon, Erdélyből települtem át, ahol 9 évet dolgoztam. 2008-ban érdekes dolog történt: a román Nyugdíjigazgatóság - egy kormányrendelet alapján - felszólított mindenkit, hogy a (régi) munkakönyvét adja le a megyei nyugdíjigazgatóságon, ahol beszkennelik, és az adatokat elektronikus adatbázisba veszik fel. Én ezért Budapestről Csíkszeredába utaztam, ahol leadtam a román munkakönyvem, amelyet kb. egy hónap múlva a bátyám juttatott vissza nekem.

Az intézkedés indoka az volt, hogy így amikor valaki nyugdíjra jogosulttá válik, gyorsabb lesz ügyének elbírálása. Azt nem írták le sehol, hogy a korszerűsítés mellett a számítógépes adatrögzítés nyilvánvaló célja az, hogy az állami nyugdíjrendszer költségvetését évekkel, évtizedekkel előre tervezni lehessen, ne érje meglepetés a román állami költségvetést.

Két kérdésem van:
  1. A magyar állam, a magyar nyugdíjigazgatóság miért nem előrelátó? Miért nem követi a román példát? Ugyanis az én magyar munkakönyvem soha senki nem kérte be azért, hogy az adatokat felvegyék a számítógépes nyilvántartásba. Pedig ez nekem is jó lenne, mert ha elkallódik a munkakönyvem, az sok problémát okozna.
  2. Miért egy, néhány anyaországi által „románnak” gúnyolt személy kell, hogy megkérdezze ezt Önöktől? Nincsenek a Nyugdíjigazgatóságon stratégiai tervezők?
Tisztelettel:
Tófalvi Péter
2010. december 14.

2010. október 28., csütörtök

Egy régi álmom: a repülő autó

Régóta álmodom egy olyan személyi közlekedési eszközről, amely nagyobb mozgási szabadságot biztosítana, emellett biztonságos és olcsó lenne.
Az igazi megoldás természetesen az, amit a Steven Spielberg által rendezett E.T. c. sci-fi filmben láttunk, de én ilyennel nem tudok szolgálni. Azért érdemes belenézni a filmbe (7:40-től válik érdekessé):

Nos, a földönkívüli lény által nyújtott repülési élmény után térjünk vissza a földre.
Az én ötletem, sajnos, nem működne árkon-bokron át, hanem elsősorban csak autópályákon.
A mágneses levitáció elvét alkalmaznám, ami azt jelenti, hogy az autópálya szerkezetébe:
  • szigetelt fémvezetékeket helyeznék el, bennük magasfeszültségű árammal, amely mágneses teret generálna, vagy
  • állómágnesek lennének elhelyezve, vagy
  • maga az autópálya szerkezete mágneses vagy diamágneses tulajdonságú anyagokból készülne.
Nézzünk egy rövid videoklippet, amely a mágneses levitációt szemlélteti:

A gépjárművek alváza olyan anyagokból készülne, amely taszítóerőt hozna létre az autópálya felületéhez képest. A taszítóerő nem lenne olyan erős, hogy az autó lebegjen, hanem csak a súlyát csökkentené. A lebegés azért nem lenne jó, mert akkor az előrehaladás nem lenne  megoldva (bár a maglev vonatoknál alkalmazott elv alkalmazható lenne itt is, de sokkal egyszerűbb ha ezt másként oldjuk meg). A gépkocsikon tehát maradna a kerék, az előrehaladást a kerekek és az útfelület közötti súrlódás biztosítaná. Ha egy 1000 kg-os jármű súlya felére csökkenne, már az is hatalmas üzemanyag megtakarítást jelentene.

Az én repülő autóm tehát nem repülne, még csak nem is lebegne, hanem kevésbé nehezedne az úttestre. Ez is valami?
:-)

2010. szeptember 14., kedd

Új helyre költözött a magyar-román on-line szótáram

Új helyre költöztettem, és egyúttal fizetőssé tettem on-line magyar-román internetes szótáram.
Négy év, ebből 2 év ingyenes on-line jelenlét után erre azért volt szükség, mert a szótárkezelő szoftvert kifejlesztő szakember, Olosz Andor, teljesen természetes módon nem várhatta el tőlem, hogy örök időkig ingyenesen biztosítsa a tárhelyet, emellett  a szótár nem rekedhet meg jelenlegi formájában, bővíteni kell a szókincset, esetleg pontosítani kell egyes bejegyzéseket, ennek pedig ára van. Ahogy a közmondás tartja: Krisztus koporsóját sem ingyen őrizték.

Bevallom, körülbelül 17 év internetezés után lassan bennem is tudatosul, hogy igazi internetes tartalmat háromféleképpen lehet nyújtani:
  • valamilyen szponzort, mentort kell keresni, legyen az állami vagy önkormányzati szerv, non-profit szervezet, alapítvány stb.;
  • közösségi munka keretében kell biztosítani a fejlődést, mint például a Wikipédia esetében (de az utóbbi időben ott is gondok vannak a sok vita, a szakmailag nem mindig helytálló szerkesztések miatt!);
  • egyszeri díj vagy előfizetés alapján kell nyújtani a hozzáférést, a szolgáltatást.
Én mindhárom lehetőséget mérlegeltem, és végül a harmadik pontot választottam.
Tudom, hogy emiatt sok olyan ember nem fogja tudni használni a szótáram, akiknek szüksége lenne rá, gondolok itt elsősorban a diákokra. Ez nagy fájdalom számomra, és igazából nem is adtam fel még a reményt, hogy eredeti ötletem - mely arról szólt, hogy külső finanszírozás mellett (ez lehetett volna akár Magyarország és Románia oktatási vagy kulturális minisztériuma is) minden erdélyi és magyarországi iskola és könyvtár számára ingyenes hozzáférést adjak. Ennek éves költségvonzata országonként, előzetes becslésem szerint kb. 2500 euró lett volna, figyelembe véve azt is, hogy a megnövekedett forgalom miatt a tárhelyszolgáltató magasabb árkategóriába sorolna át. 2500 euró mai árfolyamon kb. 700 ezer ft, illetve  10 600 új román lej. Döntse el mindenki, hogy megér-e ennyit egy éves hozzáférés az adatbázisomhoz, figyelembe véve, hogy gyakran egyetlen, 3-4 órás táncos-zenés mulatság, szórakoztató műsor támogatására akár ennek többszörösét is odaítélik.

Blogbejegyzésem egy kis eszmefuttatással és anekdotikus történetecskével zárom.

A magyar-román szótár könnyű elérhetőségét azért tartom fontosnak, mert az erdélyi magyarok számára alapvető követelmény, hogy a román nyelvi közegben is magabiztosan mozogjanak. Most a hétköznapi érintkezésekről nem beszélve, másként tárgyalok egy román üzleti partneremmel vagy ügyfelemmel, ha pontosan és azonnal értem a mondanivalóját, és másként, ha nem. Román nyelvű internetes fórumon jegyeztem meg, hogy régen az volt az álláspontunk, hogy ne hagyjuk a megszálló románokat, hogy ránk kényszerítsék a nyelvüket. Ezt őseink az elrománosodástól való félelem miatt mondták. Én 7 évig éltem és tanultam Bukarestben a 80-as években, és teljes mértékben megőriztem magyar öntudatomat, azzal együtt, hogy őseim között valószínűleg románok is voltak. Tehát, a kétnyelvűség nem probléma, sőt, - tettem hozzá ironikusan a fórumon -, nekünk, magyaroknak az az érdekünk, hogy jól ismerjük a románok minden gondolatát, hogy időben fel tudjunk készülni a lépéseikre, és megfelelően ki tudjuk védeni a minket érő támadásokat. Erre az egyik román fórumozó is viccesen hozzátette, hogy hát akkor a románoknak tulajdonképpen az az érdekük, hogy mi ne is tanuljuk meg jól az ő nyelvüket. :-)

Nyilván a szótárak használata, főleg írott formában, ki fog menni a divatból, tehát az én adatbázisom sem örökéletű, de erről a témáról külön Power Point bemutatóm van ("A fordítás és a tolmácsolás jövője"), és valószínűleg írok majd erről is egy későbbi blogbejegyzésemben.

***
A teljes tájékoztatás végett közlöm, hogy mind bármely más területen, a magyar-román szótárkészítés terén sem én vagyok az egyedüli szereplő, sőt, vannak olyan szakemberek, akik a nyomtatott szótárkészítés terén az enyémnél nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, de az ő szótáraik majdnem kizárólag csak nyomtatásban érhetők el.

Jelenleg kisebb-nagyobb on-line szótár ebben a nyelvpárban elérhető még a következő helyeken:
... és biztos vannak vagy lesznek még mások is. A verseny és a változatosság e téren is jó, és szükség van rá, mert fejlődésre serkent.
___________________________

2012. december 14-i frissítés:
Mivel a fizetős módszer nem vált be (az erdélyiek, de mások is hozzászoktak, hogy ilyen tartalmakért nem fizetnek), a szótárat ingyen elérhetővé tettem a Proz.com portálon itt.

2010. szeptember 9., csütörtök

Pendrive-ok réme: McRegWizz.exe

A számítógépes adatlopások elkövetői és az IT szakemberek között folyamatos a macska-egér harc, újabb és újabb kártékony programok jelennek meg, amelyekre a védelmi rendszerek fejlesztői próbálnak minél gyorsabban reagálni. A vírusok és trójai falovak a 90-es évek elején többnyire floppy lemezeken terjedtek, de az internet felfutásával a fertőzések terjedésének útvonala kb. 90%-ban a világháló lett. Ezt kivédendő, a különböző szervezetek teljesen logikusan megpróbálták minél inkább elszigetelni érzékeny adataikat az internettől, végső esetben a védeni kívánt gép vagy belső hálózat (intranet) semmilyen kapcsolatban nincs a nyilvános, tehát mindenki által hozzáférhető világhálóval. Persze ezek az elszigetelt gépek is általában rendelkeznek hordozható adattárolók olvasására szolgáló portokkal, ugyanis az adatokat egyik gépről - például a beosztott gépéről a főnök gépére - át kell vinni, és bár szerintem erre teljes mértékben megfelelne az intranet, de mégis a konfigurációk így készültek, kiskaput nyitva ezzel a rosszfiúknak.

A hekkerek következő húzása is logikus volt: olyan trójait (férget) kell készíteni, amely feltelepül egy internetre csatlakoztatott pendrive-ra, majd amikor ezt a pendrive-ot az internetre nem csatlakoztatott számítógépbe bedugják, átmásolja magát annak memóriájába és adattárolóira. Utána elkezdheti felleltározni, hogy milyen hasznosítható adatok vannak az adott gépen, és már csak arra kell várnia, hogy ugyanazt vagy másik pendrive-ot csatlakoztassanak megint a gépre, és ekkor  az összegyűjtött adatokkal meg lehet tenni a visszautat az internet és a végső célpont, az adathalászat kitervelője (pl. egy katonai vagy gazdasági kémszervezet vagy pénzéhes hekker) felé. Természetesen nem csak a nemzetbiztonság és gazdaság van veszélyben, ilyen férgekkel az otthoni felhasználók személyes adatai, bankszámlák, jelszavak stb. is ellophatók.

Valószínűleg több ilyen féreg köröz ma az interneten, és egy az én gépembe is beférkőzött.
A kis féreg neve McRegWizz.exe.
Íme a bestia a Windows/System32 mappában. Mérete 32 kB, és 2006.12.25. 4:09 órakor született.

A fájl önmaga másolása mellett, szintén a Windows/System32 mappában, elhelyez egy autorun.inf fájlt a következő tartalommal:

[AutoRun]
open=McRegWizz.exe e
shellexecute=McRegWizz.exe e
shell\Auto\command=McRegWizz.exe e
shell=Auto

Nem sok információ van róla az interneten, a Google is keveset tud róla, nincs semmilyen leírás, hogy tulajdonképpen mit tesz, okozott-e már kárt, de biztos, ami biztos, ki kell irtani a PC-ről és a pendrive-okról. Amit én tapasztaltam: felmásolta magát a mobiltelefonom memóriakáryájára is, és folyamatosan próbált rácsatlakozni az internetre. Mivel épp nincs mobilinternetem ez nem sikerült, de az akkumulátort egy-két órán belül teljesen lemerítette.

Most megtanítalak arra, hogy miként teheted meg ezt Windowsban.
  1. Először is, indítsd el a Feladatkezelőt (Task Manager), lépj a Folyamatok (Tasks vagy Processes) fülre, és keresd meg a McRegWizz.exe bejegyzést (akár több példányban is futhat!) és állítsd le a megfelelő gombbal.
  2. Utána lépj be a Windows/System32 mappába, ott is keresd meg ezt a fájlt, és töröld kíméletlenül. 
  3. Ezt követően futtasd a Windowsban a "regedit" (Beállítászerkesztő) alkalmazást (DOS parancssorból lehet futtatni), és a Szerkesztés menü Keresés parancsával keresd meg az összes olyan regisztrációs bejegyzést, amelyben szerepel a McRegWizz.exe. Töröld az összest a Del gombbal (kérdésre hagyd jóvá a műveletet minden alkalommal; az F3 funkcióbillentyűvel lehet folytatni a keresést, amíg a végére érsz).
     






  4. Ha ezzel kész vagy, futtass egy keresést a Windows Intézőben (File Explorer), és töröld mindenünnen a McRegWizz.exe fájlt, feltéve, hogy vannak bárhol a számítógépen másolatai.
  5. Ezt követően, át kell vizsgálnod az összes hordozható memóriakártyádat, beleértve a fényképezőgép és a mobiltelefon memóriakártyáját (xD, SD stb.), valamint az összes USB pendrive-ot is.
    Amikor ezeket beteszed a kártyaolvasóba, a fertőzött tárolón lévő autorun.inf azonnal el fogja indítani a RegWizz.exe vírust, amelyet a még mindig futó Feladatkezelővel rögvest le kell lőni, az Intézőben meg törölni kell a hordozható memóriakártyáról úgy az autorun.inf-et, mint a McRegWizz.exe fájlt.
A vírusirtás elég macerás lesz, ugyanis, mihelyst egy újabb fertőzött memókártyát beteszel a gépbe, az megint megfertőz mindent (a regisztrációs adatbázist is), de vírusvédelmi programokkal, sőt a Windows Defenderrel is le lehet tiltani a futását és hozzáférését a regisztrációs adatbázishoz. Ha egyik sincs, akkor a fenti műveleteket többször meg kell ismételni, és előbb-utóbb te fogsz győzni, a vírus eltűnik a számítástechnikai eszközeidről.
    Sok sikert!


    ***
    Egy érdekes, témába vágó cikk.

    2010. augusztus 4., szerda

    OFFI: Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda

    Az alábbi levelet 2003-ban írtam az igazságügyminiszternek.
    Azóta a helyzet nem változott, sőt, rosszabb lett. Még rosszabb.

    2010. július 6., kedd

    Magyar ragozó program

    Nemrég fejeztem be egy projektet, amelynek keretében kb. 40 ezer főnév és 4500 melléknév ragozott alakját állítottam elő egy C++ nyelven írt programmal. Az algoritmusok kidolgozása után, a program megírásában nagy segítségemre volt Lakatos Ferenc informatika szakos egyetemi hallgató. Ezúton is köszönet neki!

    A magyar nyelv, mint tudjuk, erősen ragozós (agglutináló) nyelv, a szavakhoz háromféle toldalék járulhat: képző, jel vagy rag.
    • A képzők megváltoztatják a szó jelentését, gyakran szófaját is. A képzőkkel igéből igét, névszóból igét, igéből névszót és névszóból névszót tudunk alkotni. A szótárakban ezek általában önálló bejegyzésként szerepelnek, a projekt keretében ezekkel nem foglalkoztam. 
    • A ragok a szó mondatban betöltött szerepét jelölik, a jelentését nem módosítják, tehát nem alkotnak új szót. Példák: birtokos rag, tárgyrag, határozói ragok...
    • A jelek sem alkotnak új szót, sőt, a szó mondatbeli szerepét sem változtatják meg. Példa a jelekre: többesszám jele, birtokos jel...
    A jelen nyelvészeti munka során a két utolsó csoporttal dolgoztam. Megszámoltam: a magyar főneveknek 266 ragozott és jelekkel módosított alakjuk van, ezekből én 56 főnévi alakot és 20 melléknévi alakot dolgoztam fel a jelenlegi projektben. Az 56 főnévi alak ebben a táblázatban tekinthető meg (angolul). A "transitive" forma szokatlan lehet: én így jelöltem azt, amikor egy birtokos esetben lévő szó birtokos jelet is kap. Például: házamé.

    Egy ragozó program természetesen nem tud minden magyar főnevet és melléknevet helyesen ragozni, ugyanis rengeteg a kivétel, amelyeket külön kell kezelni. Ráadásul, a kivételek alól is vannak kivételek! A szavaknak nem csak a formáját kell figyelni, hanem a jelentését is, ehhez pedig emberi intelligencia kell. Például: a főnév töbesszáma tavak, de a kilátó többesszáma nem kilátavak, hanem kilátók. A kivételek és a kivételek kivételeinek kezelése után is akad még javítgatnivaló.

    A projekt keretében én egészen pontosan 38.084 főnévvel és 4771 melléknévvel dolgoztam, amelyeket akapvetően az on-line magyar-román szótáramból exportáltam, majd ellenőriztem. A korrektúra tehát 38084x56 + 4771x20 = 2 228 124 szóalak ellenőrzését jelentette, amely önmagában is egy hatalmas munka. Ebben 2 munkatárs segített, akik ennek a mennyiségnek kb. 5%-át ellenőrizték, a többi 95%  az én feladatom maradt.

    A munka egy nagy internetes keresőszolgáltatónak készült, a projekt végső célja az internetes keresés optimalizálása (SEO). Konkrétabban: amikor a keresőben beírjuk például a „ház” szót, a keresés eredményei között ennek a szónak ragozott alakjai is (házam, házad, háza, házak stb.) jelenjenek meg. [Megj.: Ez a példa talán nem is a legjobb, hisz a „ház” kulcsszóra könnyű megtalálni a „házak” szót is, de például a „szerelem” szó esetében ez nem ilyen könnyű, mert többesszáma ”szerelmek”.] Tehát, aki mostantól az interneten keres, annak elvileg több és pontosabb találat adódik.
    Részemről a munka menete a következő volt:
    • a feladat felmérése, munkaterv kidolgozása: kb. 2 hét;
    • szoftverfejlesztés: kb. 1 hónap;
    • korrektúra: kb. 3 hét.
    Hasonló projekten a Morphologic Kft. dolgozhatott, amikor elkészítette a Microsoft Word helyesírás-ellenőrzőjét. Persze az ő emberi, pénzügyi és más erőforrásaik az enyémeket nagyságrendekkel meghaladják.

    A projektért kapott díjazás természetesen nem fedezi a befektetett energiát, de ennek ellenére élveztem ezt a munkát, és szívesen dolgoznék a folytatásán. Ugyanis a 266 szóalaknak a negyede sem készült el.

    2010. április 11., vasárnap

    Vereckei emlékmű vagy Sziszifusz emlékműve?

    Az előbb olvastam a hírt, hogy ismét meggyalázták a vereckei honfoglalás-emlékművet. Utoljára tavaly gyalázták meg, tehát úgy látszik menetrendszerűvé vált a vandalizmus. A tetteseket akkor nem találta meg az ukrán rendőrség, és majdnem biztos vagyok benne, hogy most sem fogja. Hamarosan gondolom megindul az adománygyűjtés a helyreállításra, vagy esetleg a magyar állam fogja pályázati pénzből azt támogatni. Egyik megoldás sem jó.

    Évek, évtizedek óta tapasztalom, hogy bennünk, magyarokban - muszáj így általánosítva fogalmaznom - (amellett, hogy egy román nacionalista szerint mind jó fejek vagyunk, de sajnos egytől egyig Árpád vezérek akarunk lenni) megvan a lelkesedés mindenféle ötlet iránt, de képtelenek vagyunk végiggondolni MINDEN feltételt, körülményt, következményt. Amikor pedig a dolgok balul sülnek el, akkor jön a kéztördelés, a sopánkodás, és a felelősség áthárítása. Nem gondoltunk erre, nem gondoltunk arra, és mindig mások a hibások, mi egyenként jók vagyunk, legfeljebb nem tudunk összefogni. Pedig külön-külön milyen tökéletes alkotásai vagyunk a teremtésnek. Olyannyira tökéletesek, hogy szobrokat emelünk úton-útfélen. Szavamra mondom, ha a szobrokra, holt kövekre és fémre költött pénz felét gyerekek nemzésére és azok felnevelésére fordítanánk, talán a kevesebb szobrot is kevesebbszer tudnák meggyalázni mások.

    Eddig volt bennem a füstölgés, és akkor a lényegre térek.

    Egy létesítmény - legyen az lakóház, középület vagy művészi alkotás - létrehozása nem fejeződik be azzal, hogy felhúzzuk, a kivitelezőnek kifizetjük a munkadíjat, és elmegyünk sörözni.
    Minden ingatlan, de ingó vagyon esetében is fel kell tenni a kérdést, hogy szavatolt-e a biztonsága. Mert egyébként mi értelme van anyagi és szellemi javakat létrehozni, ha kínkeserves munkánk gyümölcsét mások élvezik, vagy tönkreteszik?

    A vereckei műemlék biztonságára senki nem gondolt? Őket csak addig érdekelte ez a projekt, amíg összegyűlt a pénz, felépült aminek fel kellett épülnie, oszt jó napot?

    Nem kért engem fel senki arra, hogy biztonságtechnikai tanácsokat adjak, sőt, nem vagyok e terület szakértője, de laikusként is tudom, hogy lennének olyan műszaki megoldások, amelyekkel a vereckei műemléket meg lehetne védeni a rombolók aljasságától. Sok minden szóba jöhet: internetre kötött webkamera; rejtett, helyi adattárolóra felvevő videokamera stb. stb.
    Természetesen ezek is pénzbe kerülnének, de szerintem kevesebbe, mint az állandó javítgatások, nem beszélve az erkölcsi kárról.

    2010. április 5., hétfő

    Görög karakánság

    Mindig is nagy csodálója voltam az ókori görög kultúrának, és bár a mai Görögországból gazdasági válságról és erőteljes utcai tüntetésekről érkeznek hírek, szerintem ma is figyelemre méltó Görögország fejlődése, a Kelet-Mediterráneum, a középkori Lepantó térségében játszott szerepe. Még a Törökországgal fennálló viszonyt is sikerült stabilizálni. Pedig a kétoldalú konfliktusokat sok probléma terhelte; nem sorolom fel őket, elég csak a ciprusi kérdésre vagy az égei-tengeri vélt vagy valós légtérsértésekre gondolni. Körülbelül 15 éve enyhülés kezdődött a két ország viszonyában, köszönhetően elsősorban a görögök nagyvonalúságának, amellyel a törökök EU-csatlakozása mellé álltak, bár ebben benne lehet egy olyan számítás is, hogy Törökország úgysem lesz egyhamar az EU-tagja, így a gesztus csak szimbolikus értékű. A másik figyelemreméltó fejlemény az ún. földrengés-diplomácia, amely a földrengések miatt kialakult helyzetben megnyilvánuló kölcsönös segítőkészségből nőtte ki magát.

    No, de nem a görög-török kapcsolatokról akarok most írni, hanem a görög-macedón névvitáról.

    Miről van szó?

    Amikor Jugoszlávia tagállamai kezdtek önállóvá válni, a kb. negyed-magyarországnyi dél-keleti kis tagállam "Macedónia" neve elfogadhatatlan volt Athénnak, mivel - érveltek ők - az északi szláv állam csak bitorolja az ókori Macedónia nevet, és különben is Görögország egyik tartománya épp ezt a nevet viseli, amelyet az új önálló állam, szerintük, nem vehet fel. Skopje végül (1995. szeptember 13-án) el kellett, hogy fogadja a déli szomszéd nyomását, és az új, Belgrádtól 1991. szeptember 8-án függetlenedett állam "Macedónia volt jugoszláv tagköztársaság" (angol rövidítése: FYROM) néven lehetett az ENSZ tagja.

    Egyébként, a két ország között nem rosszak a kereskedelmi kapcsolatok, még területi viták sincsenek közöttük, a konfliktus forrása mindössze a Macedónia országnév.

    Kicsit erőltetett hasonlattal, valahogy úgy kell ezt elképzelni, mintha a Magyar Királyság, Róma, vagy Rumélia (a Török Birodalom európai tartománya) 1862-ben tiltakozott volna azért, hogy a Moldva és Havasalföldből 1859-ben személyi unióval létrejött Románia ne viselje választott nevét (Román Fejedelemség, majd 1878-tól Román Királyság, röviden Románia).

    Görögország ezt megtette, meg merte tenni, és az így kibontakozott konfliktust nevezik görög-macedón névvitának. Nem egy üres tiltakozásról van szó, ugyanis Athén megvétózta Macedónia csatlakozását a NATO-hoz (2004-ben Bukarestben a NATO meghívta Macedóniát a csatlakozásra!), és most Macedónia EU-s csatlakozását hátráltatja. A tét tehát Skopje számára óriási, így nem csoda, hogy a macedón politikai vezetők mostanában hajlanak arra, hogy engednek a 48-ból, és esetleg elfogadnák országuk neveként az Észak-Macedónia kifejezést.

    Emlékezzünk vissza, milyen simán elfogadta az 1999. március 12-én NATO-taggá vált Magyarország Románia 2004. március 29-i csatlakozását. Ugyanez megismétlődött az Európai Unióval. A 2004. május 1-én csatlakozott Magyarországnak egy kukk megjegyzése sem volt Románia 2007. január 1-i csatlakozásával kapcsolatban. Pedig itt nem egy névvitáról volt szó, nem egy hivatalos országnév volt a tét, hanem a magyar nemzet jelentős, határokon kívül rekedt részeiről!

    Elismerem, hogy Görögország és Macedónia, illetve Magyarország és Románia között mások voltak az erőviszonyok, a nemzetközi porondon már elfoglalt helyzet, de ha valaki (valami, egy állam) bebeszéli magának a saját jelentéktelenségét, "mer kicsi lenni", akkor nem is lehet reménykedni a határozott érdekképviseletben. Mindenesetre, ha a gyorsvonat el is ment, a "székely gőzöst" még el lehet kapni. Kérdés, hogy lesz-e erre vállalkozó utas.

    2010. március 1., hétfő

    Magyar találékony szellem, mi lett/lesz veled?

    Ma is szórólapokat találtam a postaládámban, mint annyiszor. A legtöbbször mennek is azonnal a kukába, de gondoltam az egyiket elolvasom, mivel szép a grafikája, logikus a tervezése. A mérete nem nagy, épp akkora, amekkorának lennie kell.

    "Dömötör WC-tartály akció!" hirdeti a szórólap, persze a kötőjelet kifelejtették. A hirdetés lényege, hogy a régi, sok vizet fogyasztó WC-tartályt "extra kedvezményes áron", "fix bruttó 9800" ft-ért lecserélik a "már jól ismert és rendkívül megbízható, víztakarékos" Dömötör WC-tartályra. Ebben az árban benne van a termék, a kiszállítás, és a felszerelés ára. A garancia egy év, és az akció a készlet erejéig tart. Megjegyzem, nagy lehet a készlet, mert egy éve a cég szórólapja ugyanezzel a szöveggel jött.

    Nos, én épp nem tervezem a WC-tartályom cseréjét, de eszembe jutott néhány gondolat, amelyet ide leírok.

    Ha valaki, akkor én teljes szívvel és lélekkel szeretném, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások (a kkv-k) fejlődjenek, erősödjenek, munkát adjanak hazánk munkavállalóinak, jó és olcsó termékeket állítsanak elő, amelyeket a magyar fogyasztó a külföldi termékekkel (különösen az olcsó távol-keleti gagyival) szemben előnyben részesít.
    Ennek feltétele lenne azonban a jó minőség, a vonzó forma, és - most mondom a lényeget! - a korszerű technológiák beépítése a termékekbe. 2010-ben - kérem, szépen -, már nem lehet rásózni az emberekre az 1980-as évek technológiáját. Az idő nem áll meg, és ezt ugye, ha nem mástól, hát Máté Pétertől is tudjuk (bár ő a szél megfordításáról énekel. :-).

    .

    No, de mit akadékoskodom én itt, mi az, amit konkrétan elvárnék a magyar vállalkozásoktól (magamat is beleértve)?

    Például, egy WC-tartálynál elvárom, hogy mellé, alá, fölé szereljenek egy kisebb tartályt, amelybe beletöltöm a WC-öblítő folyadékot, hogy ne kelljen állandóan, minden egyes alkalommal kézzel töltögetnem a WC csészébe, esetleg véletlenül mellé.

    Vagy, vegyük a vízórát. Ettől az igényes ember ma már elvárná, hogy egy 1000 forintos rádiós külső-belső hőmérőhöz hasonlóan távoli ponton is jelezze a mért értéket, ne adj isten wifi kapcsolaton vagy akár Bluetoothon keresztül is. Ez például, akkor lenne hasznos, ha nehezen hozzáférhető aknában van a vízóra, vagy télen, hóviharban, esőben kell épp leolvasni.

    Nem jártam Japánban, de olvastam róla, hogy ott a WC már egy élményfürdővel és minilaborral kezd vetekedni, lévén, hogy minden elektronikusan szabályozott, tele van zsúfolva érzékelőkkel, elektromágneses szelepekkel, villogó LED-ekkel stb. (Mellékesen, egy piros vagy zöld led fillérekbe kerül.) Azt is el tudom képzelni, hogy a WC ajtajára LCD-kijelzőt szerelnek, amelyen internetezni lehet, de ez már tényleg túlzás. :-)



    A versenyképességért, annak megőrzéséért keményen meg kell küzdeni, manapság a piacon maradni csak high-techel lehet.

    Nos, ennyi ötletet tudok adni ingyen, a többiért már fizetni kellene... :-)

    2010. február 14., vasárnap

    Felkészítés fordítás témakörben

    Budapesti helyszínnel tartok felkészítőket szakfordítással kapcsolatos témában.
    A felkészítés 3 részből áll:
    1. Általános elméleti kérdések
    2. Fordítástámogató eszközök, szoftverek (Trados, Wordfast)
    3. Fordító, mint szabadúszó vagy egyéni vállalkozó (vállalkozási ismeretek)

    A felkészítés diavetítéssel egybekötött, részenként 3x45 perces órából áll, minimum 5 fő jelentkezése esetén indul.

    Jelentkezni e-mailben lehet.

    2010. január 22., péntek

    Megéri-e otthon LED-es lámpákkal világítani vagy sem?

     Nagyon divatos téma lett a LED, mint fényforrás, én magam is beleszédültem. A lakásom világítása mostanra háromnegyed részben ilyen lámpákkal van megoldva.
    Kb. 50 ezer ft-ot fektettem be ebbe.
    Mutatok egy táblázatot:

    Nem vettem figyelembe a villanyáram árának emelkedését, és azt sem, hogy 1000 óra után új izzót, 2000 óra után új halogént kell venni. Ezek nem nagy tételek, de valamicskét még javítanak a mérlegen.
    A fenti táblázatból jól látható, hogy a LED-es lámpákkal a 3. év után jobban járunk, mint a hagyományos izzókkal, bár a kompakt fénycsövek 10 év után is gazdaságosabbak, mint a ledek. (Ugyanerre a következtetésre jutott ennek a cikknek a szerzője is.)
    A LED-ek fő előnye, hogy a kapcsoló megnyomása után azonnal világítanak, nem kell várni, hogy felmelegedjenek. Megtérülés szempontjából a jó öreg fluoreszcens fénycsövek, neoncsövek és a felserdült kompakt fénycsövek verhetetlenek. Leszámítva, hogy az olcsók hunyorognak.
    A LED-eknél a kezdeti beruházás nagyon tud fájni, de ha ajándékba kapod őket, vagy a cég állja a cechet, akkor ki ne hagyd!
    Egyébként, nem is olyan rossz ötlet LED-es lámpákat adni Karácsony előtt a szeretett személyeknek. Főleg a kispénzű nyugdíjas nagyszülőknek ajánlott ilyent vinni, felér egy mini életjáradékkal.
    Az ökölszabály az, hogy egy 100 w-os izzót 22-24 W-os (kompakt) fénycsővel vagy CDM-mel, vagy 12-14 W-os LED-es lámpával lehet kiváltani.
    A mikroprojektorokban is egyébként LED-ek vannak, de jó drágák, 75k-tól felfelé.
    Ami ritka, még nekem sincs, a LED-es fénycsövek. 8-30 ezer ft áron már kaphatók, és sokkal izgalmasabbnak tűnnek, mint a szpot-, körte- vagy gyertyalámpák.
    Én a kis teljesítményű LED-ek vásárlását lakótérbe nem ajánlom. Ha az ember látni is akar valamit, minimum 7 W-os LED-et kell venni.

    (Pl. ez a 7 W-os LED 7370 ft, de ez a minimum.)
    A hatékonyság csúcsa az, ha a LED-ek olyan akkumulátorról mennek, amelyet napelem tölt fel.
    A kedvenc körteformájú ledem a GeoBulb®, amely magán viseli egy tehetséges formatervező kéznyomát. A megadott linken a különböző fehér fények közötti különbség is látható.
    A ledekből is vannak távirányítóval fel/le kapcsolhatók, fény-, illetve mozgásérzékelővel felszereltek, dimmelhetők, színváltók, csíramentesítők (ezek ibolyántúli fényt bocsátanak ki, és fertőtlenítésre használják őket), vízállók (akváriumba), növények növekedését serkentők, hangérzékelők stb.

     A fenti körte alakú LED kb. 5 ezer ft-ba került 2009. decemberben a Praktikerben. Azóta olcsóbb lett. 3 W-ot fogyaszt, és egy normál 25 W-os izzónak felel meg. Belül a LED-es fényforrásokat egy háromszög alakú hasábra rögzítették, ami szerintem nem egy jó megoldás. Sokkal jobban néz ki a kukoricacső alakú elrendezés (a ledek egy hengerpalástra vannak felfűzve). Az ilyen konfigurációkkal 270°-os világítási szöget lehet elérni. A foglalat a megszokott E27-es, de kaphatók E14-es (gyertya) foglalatúak is. Előnyük, hogy nem igényelnek különleges lámpatestet; az ember hazaviszi, és máris be lehet csavarni őket a szokványos háztartási foglalatokba.

    Jó hírek 

    2009. január 29-én a brit Daily Mail on-line kiadása arról tudósított, hogy Colin Humphreys, a Cambridge-i Egyetem professzora olyan LED-es fényforrásokat fejleszt, amelyeknek darabja 2 font (kb. 600 ft) és élettartama 60 év lesz. Kereskedelmi forgalomba 2011 elején kerülnének. Majd meglátjuk, csak nehogy úgy járjunk, mint Michael Bowers (a Vanderbilt Egyetem hallgatója volt) kvantumpontos csodaledjével, amelyből 2005. óta sem lett semmi kézzelfogható.
    Az OLED-ek (szerves LED-ek) terén is volt némi mozgolódás az OSRAM és a BASF környékén 2008-ban, de még nem lett belőle otthoni világításra használható kereskedelmi termék.
    Nem szeretném elhallgatni ebben a posztban sem, hogy vannak azért a ledeken kívül is más, az izzóknál gazdaságosabb világítási technológiák, amelyek ráadásul szép színspektrumot adnak:
    Az elektródamentes indukciós fluoreszcens lámpák Nikola Tesla megvalósult álmát jelentik. Hosszabb az élettartamuk, mint a kompakt fénycsöveknek. Belső előtéttel átlagban 15.000 óráig bírják, de külső előtéttel 100.000 árát is működnek. Persze, az áruk sem olcsó: 9 ezer ft körül van a belső előtéttel szerelteknek. Fontos hátrányuk, hogy a kibocsátott fényáram a kezdeti értékről az üzemidő feléig fokozatosan a felére csökken, majd utána majdnem állandó marad. előnyük, hogy 250 kHz-en vagy 2,5 MHz-en működnek, tehát nem villognak. Ezeknek egy változata a nagyhatékonyságú plazmalámpák (a HEP-ek).
    hidegkatódos fluoreszcens lámpák (angolul: cold cathode fluorescent lamps; rövidítve: CCFL) alkalmazása a világításban szintén nagy lehetőségeket rejt. Ezeket jelenleg főleg szkennerekben, LCD képernyőknél használják, de sok modder is ilyen fényforrásokkal teszi feltűnővé a számítógépét.
    Nagy fényhasznosítású, új fejlesztésű háromsávos fénycsövek: egy 16 W-os fénycső kivált egy 100 w-os izzót. Élettartamuk elérheti a 20.000 órát, és 6-700 ft körüli áron kaphatók, de van belőlük olyan, amely 32.000 órát bírja, és az is csak 1000 ft! Ezeknél is jobbak az ötsávos fénycsövek, mert teljes spektrumú, kiváló színvisszaadású nappali fényt kibocsátó fényforrások, a napfényhez hasonló spektrumot nyújtanak. 2000 ft körüli áruk van, és ami a legfontosabb, nem fáj tőlük a fejed. (Kiegészítés: persze, hiába jó a fénycső, ha rossz minőségű az előtét. Tehát, erre is figyelni kell.)


     A fenti LED-es szpotlámpa kb. 5 W-os, tehát egy LED kb. 1,5 W-os, ami nagy teljesítménynek számít. A fényereje kb. 40 W-os normál izzónak felel. Amikor én vásároltam a Praktikerben (2009. decemberben) 8000 ft körül volt az ára.


    A nagyintenzitású kisülőlámpákról is fogok valamikor írni, mert az utóbbi időben elég mostohán bánunk velük. Pedig azt írja róluk a Tungsram honlapja, hogy:
    • Nagy fényhasznosításúak és energiatakarékosak
    • Nagy fényáramot adnak
    • Nagy fényáram-állandóság az egész élettartam alatt
    • A leghosszabb élettartam a fényforrások között
    • Sokféle színhőmérséklet.
    Nagynyomású nátriumlámpák (High Pressure Sodium = HPS) a leggazdaságosabb nagy teljesítményű fényforrások, több mint 10-szer gazdaságosabbak a hagyományos izzóknál. (Forrás) Wattonként 100 lumenes fényerővel sugároznak, 12–22%-os a hatékonyságok. Csak 35 W-nál erősebb típusaik vannak, így csak nagy terek (utcák, csarnokok) megvilágítására érdemes használni őket. A 2700 Kelvines színhőmérsékletű White SON változatok melegfehér fényt adnak, ráadásul a színvisszaadási tényezőjük (CRI) is elfogadható: 82-es (az izzószálas vagy halogén égők 3200 Kelvin fokon nyújtott 100-as értékéhez képest). Hátrányuk, hogy hosszú a bemelegedési idejük. Az izzók és halogének színvisszaadási képességét a kerámia kisülőcsöves fémhalogén (CDM) lámpák közelítik meg a legjobban, 96-os CRI értékkel. Ezek kb. 5-ször kevesebb áramot fogyasztanak, ugyanannyi fényáramnál, mint az izzószálas égők, tehát a kompakt fénycsövekkel vannak egy szinten.  (Egy 20 W-os CDM 1650 lument ad és 6000 órán át működik!) Specialistájuk a Philips volt, de a többi lámpagyártó is kitanulta ezeknek a csínját-bínját. A 20 W-os típusokat ezekből először a GE fejlesztette ki, főleg szpotokba. Átmérőjük 20-25 mm, hosszuk kb. 80 mm.  Egy a bajuk: egy 35 W-os kerámia fémhalogén lámpa kb. 10.000 ft. Csoda-e, hogy a fogyasztók nem is nagyon hallottak róluk? A Tungsram 2005 óta gyárt  ConstantColor márkanéven kerámiás fémhalogén lámpákat, és a katalógusuk szerint létezik E27-es foglalatú lámpa is, de gyakorlatilag a kereskedelemben nem kaphatók, talán csak rendelésre lehet ezekből vásárolni.

     Külső hivatkozások