Mostanában egyre több szó esik az emberes marsutazásról. Negyven évvel a holdraszállás után ez még mindig gondot okoz.
Az én ötletem lényege, hogy rengeteg aszteroida bolyong az űrben, közülük olyanok is, amelyeknek van víztartalma, és ezek közül soknak a pályája érinti a Földet és a Marsot is.
Tehát, kell keresni egy olyan aszteroidát, amely először megközelíti a Földet, itt fel kell rá ugrani („autóstopp”), és a hátán lovagolva - közben a vízkészletét, és más erőforrásait használva - el lehetne vele jutni a Mars közelébe, majd ott leugrani, és leszállni a vörös bolygón.
A projektnek a „Space Hitchhiker” nevet adtam, és nem csak a Mars esetében működne, gyakorlatilag bármely távoli bolygó szóba jöhet. Sőt, a Marsnál is távolabb keringő bolygók esetében talán nagyobb lenne a létjogosultsága, mert azok az utak többe kerülnek, így jól jönne az autóstopp. Az aszteroidákat és üstökösöket (mert ezek közül is pár megfelelne a célra) csillagászati katalógusok tartják nyilván. Most már csak elemezni kellene a pályaadatokat.
2009. október 8., csütörtök
Villanyos konyhai eszközök 1.
Úgy néz ki, hogy az elektromosságban még rengeteg lehetőség rejlene, amelyeket érdemes lenne kihasználni. Talán majd írok egy posztot a villanykocsiról is, de most a konyhai alkalmazást szeretném kiemelni.
Körülbelül egy éve fedeztem fel a vízforralók világát. Korábban, ha teát vagy kávét akartam főzni, rezsón, gázon, majd mikróban forraltam fel a vizet. Egy 1 kW-os mikróhullámű sütő 2,5 dl vizet általában 3 perc alatt forral fel. A jelenlegi vízforralóm (kb. nyolc ezer forintos Elta termék) 1 perc alatt képes erre. Nem rossz, sőt, kényelmes! Persze hangulatilag egy szamovárral nem vetekszik. :-)
Nemrég vásároltam egy Tefal ActiFry sütőt, amelyben az a kunszt, hogy egy evőkanálnyi olajjal kisüti neked a hasábburgonnyát (1 kilót). 45 ezer ft helyett 30-ért vettem. Az elektronikája abból áll, hogy van egy gomb, amellyel ki-be kapcsolod, és egy másik gomb, amellyel beállítod a sütési időt. A beállított idő után a masina azt hiszem hatszor sípol, majd süt tovább, mintha mi sem történt volna. Ha nem kapcsolod ki, akkor szépen elégeti a burgonyádat. De akkor minek az időzítő????
Na, még egy példácska:
Vettem egy Avair elektromos kuktát. Na, ez már annyival jobb, hogy a beállított idő után sípol, majd ki is kapcsolja a fűtőszálakat, illetve leveszi a teljesítményüket úgy, hogy a kaja melegen legyen tartva 60 fokon. Úgy főz a lelkem, hogy miután a gőznyomás elérte a megadott értéket, visszaveszi a fűtőszálak teljesítményét, így állandó nyomáson tartja a beltért, de nincs szükség a gőz kipöfékelésére. Gyakorlatilag a víz nem fő le, amennyit beletöltesz, annyi megmarad, és a fűszerek aromája sem illan el. Imádom! Nagy gratula a kínai gyártónak (bár lehet, hogy koppintották ezt is, mint annyi mást). Egy hibája ennek is van, mégpedig az, hogy a teflonbevonat kímélése miatt van egy minimális szint, ameddig fel kell tölteni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindig legalább két adag ételt kell elkészíteni (amúgy a teljes kapacitása majdnem 5 liter). Na, de mi lesz az agglegényekkel és az aggleányokkal? Mindig 2 adagot főznek, és egy adagot elraknak a hűtőbe holnapra. :-)
2009. szeptember 20., vasárnap
Az is bolond, aki szótáríróvá lesz Magyarországon (vagy Romániában)
A napokban úgy döntöttem, hogy ingyenessé teszem a http://mrsz.andoro.hu/ helyen található magyar<->román on-line szótáram. Több, mint tíz évi munka van benne, emellett fizettem a webes fejlesztésért is 70 ezer forintot (valamint a korrektúráért is kb. 100 ezer forintot). Ha jól emlékszem 4 éve lett kész, és sikerült feltenni az internetre. Az eredeti tervem az volt, hogy csekély regisztrációs díjat - céges felhasználóktól évi 2500 forintot, egyéni felhasználóktól ennek felét sem, 1200 forintot - kérek a használatáért. Több, mint 1000 ember regisztrált eddig, de csak 3-an fizettek összesen kb. 3600 forintot. Az már az első év végén kiderült, hogy ebből nem fogok meggazdagodni, nem fogom albérletemet egy pici saját lakásra lecserélni. Tudomásul kell venni, hogy a téma iránt érdeklődők nem hajlandók fizetni, még szimbolikus összeget sem. A fő célcsoport az erdélyi értelmiségiek lettek volna. Erdélyben ma is vásárolnak könyveket az emberek, szótárakat is, de az internetes tartalomért nem hajlandók fizetni.
Volt egy olyan tervem, hogy szponzort keresek a szótáramnak, egy olyan állami intézményt, amely hajlandó pályázati pénzt adni arra, hogy a szótárt ingyenessé tegyem a felhasználóknak, és fizetni tudjam a webes tárhelyet. (A webtárhely jelenleg ingyenes, de a jövőben ez nem biztos, hogy megmarad.) Ez sem sikerült, pedig megkerestem a magyar oktatási minisztériumot, a Soros Alapítványt, a román tanügyminisztériumot, az RMDSZ-t, a határokon átívelő EU-s programokat kezelő magyarországi irodát stb. Segítség sehonnan sem érkezett. Talán, ha cigány, héber, hottentotta vagy magyar tolvajnyelv-szótárat fejlesztettem volna, több sikerem lett volna. Pedig van pénz, gondoljunk csak a Tocsik Márta-ügyre, a Kulcsár Attila-ügyre, a BKV-nál nemrég kirobbant botrányra (mesés végkielégítések, tanácsadói díjak és hasonlók), és még ezernyi hasonló "ügyre". Az én szótáramra nem volt 2500 euró - ennyit kértem. Nem baj, a lényeg az, hogy elkészült, és remélem minél több olyan emberhez sikerül eljuttatni, akinek szüksége van rá.
Mivel a jelenlegi internetes tárhely nem biztos, megpróbálom felajánlani olyan non-profit tartalomszolgáltatóknak, akik integrálni tudják a saját honlapjukba. Gondolok elsősorban a Wiktionaryra, de elképzelhető, hogy torrentként is meg fogom osztani. Ennek egyetlen akadálya, hogy a webes szótár (amely My SQL formátumban van) megosztásához nem értek, a saját gépemen lévő verzió pedig Microsoft Access formátumban van, tehát nem biztos, hogy mindenki tudná olvasni. Tehát, még meg kell találnom a legjobb formátumot.
Volt egy olyan tervem, hogy szponzort keresek a szótáramnak, egy olyan állami intézményt, amely hajlandó pályázati pénzt adni arra, hogy a szótárt ingyenessé tegyem a felhasználóknak, és fizetni tudjam a webes tárhelyet. (A webtárhely jelenleg ingyenes, de a jövőben ez nem biztos, hogy megmarad.) Ez sem sikerült, pedig megkerestem a magyar oktatási minisztériumot, a Soros Alapítványt, a román tanügyminisztériumot, az RMDSZ-t, a határokon átívelő EU-s programokat kezelő magyarországi irodát stb. Segítség sehonnan sem érkezett. Talán, ha cigány, héber, hottentotta vagy magyar tolvajnyelv-szótárat fejlesztettem volna, több sikerem lett volna. Pedig van pénz, gondoljunk csak a Tocsik Márta-ügyre, a Kulcsár Attila-ügyre, a BKV-nál nemrég kirobbant botrányra (mesés végkielégítések, tanácsadói díjak és hasonlók), és még ezernyi hasonló "ügyre". Az én szótáramra nem volt 2500 euró - ennyit kértem. Nem baj, a lényeg az, hogy elkészült, és remélem minél több olyan emberhez sikerül eljuttatni, akinek szüksége van rá.
Mivel a jelenlegi internetes tárhely nem biztos, megpróbálom felajánlani olyan non-profit tartalomszolgáltatóknak, akik integrálni tudják a saját honlapjukba. Gondolok elsősorban a Wiktionaryra, de elképzelhető, hogy torrentként is meg fogom osztani. Ennek egyetlen akadálya, hogy a webes szótár (amely My SQL formátumban van) megosztásához nem értek, a saját gépemen lévő verzió pedig Microsoft Access formátumban van, tehát nem biztos, hogy mindenki tudná olvasni. Tehát, még meg kell találnom a legjobb formátumot.
2009. szeptember 3., csütörtök
A vörösbor mítosza
Ilyenkor nyár végén, amikor hamarosan kezdődik a szőlőszüret, sorra jelennek meg a sajtóban a hírek (néha orvosi tanulmányokról szóló tudósítások), melyek szerint a vörösbor milyen jó hatással van a szívre, meg egyáltalán az egészségre. Hivatkoznak az ún. francia paradoxonra is. Ha valaki nem ismerné, ennek lényege, hogy bár a franciák sok zsíros ételt esznek, ennek ellenére nem lesz beteg a szívük, mert a bőséges lakomák után torkukat piros borral öblítik le. A borban pedig, főleg a Pinot Noirban - így az okoskodás - , sok rezveratrol van. Ez utóbbi egy antioxidáns, amely tényleg jót tesz a szívnek. Ezt a doktorok bebizonyították. A szer bemutatásának magyar wikis linkjével nem tudlak megkínálni, de itt van az angol szócikk - váljék egészségedre! (Onnan, ha lesz HU szócikk, vissza tudsz navigálni a magyar lapra.)
A reklámcikekkel szemben a tények:
A rezveratrol beviteléhez nem kell veresbort inni, elég, ha vörösszemű szőlőt eszel. Hogy ez milyen egyszerű, ki gondolta volna....
Ha nincs fekete szőlő, de van pénzed, akkor elsétálsz egy olyan boltba, ahol testépítőknek árusítanak mindenféle kiegészítőt és port, tablettát, folyadékot. Ott van olyan pirula, hogy Resvera Forte, amelynek doboza (60 db. szem, ha jól emlékszem) kb. 3500 ft-ba kerül. Így is biztosíthatod a napi betevő rezveratrolod, szesz nélkül. A májad meghálálja, és a szíved is.
Lehet, hogy a vörösborívás olcsóbb lenne, mint a tabletta - bár drágább, mint a szőlő - de én akkor sem kedvelem, mert rossz tapasztalataim vannak vele.
Elmesélem.
Vásároltam egy palack finom, jó minőségű vörösbort, és esténként, vacsora után, felhörpintettem egy-egy pohárral. A napi adag nem volt sok, max. két deci, de inkább másfél. Nos, kb. 5 nap múlva a vérnyomásom már elkezdett szépen nőni. A kezdeti kb. 125/80-ról felkúszott 140/90-re, és lehetett érezni a különbséget: rossz közérzet, irritabilitás, néha (pld. ágyból való felkeléskor) enyhe szédülés, a szív tájékán is mintha más szelek fújtak volna .... hadd ne soroljam.
Természetesen a szőlősgazdák majd jól le fognak engem hurrogni - már ha egyáltalán elolvassa valaki ezt a blogot - de ez már az ő bajuk.
Te légy okos!
"Reports suggest that some aspect of the wine making process converts piceid to resveratrol (R) in wine, as wine seems to have twice the average resveratrol concentration of the equivalent commercial juices."
Eszerint, a vörösborban 2x annyi R lehet, mint ugyannyi szőlőlében, de ez bla-bla, mert ugye az ember ebéd után megiszik 2,5 deci bort, de üdítőből akár 1 litert is. Amúgy, jó lenne már látni egy objektív mérést erről az egészről.
2009.10.03
Infók a magas vérnyomásról a webbeteg.hu oldalon
A reklámcikekkel szemben a tények:
A rezveratrol beviteléhez nem kell veresbort inni, elég, ha vörösszemű szőlőt eszel. Hogy ez milyen egyszerű, ki gondolta volna....
Ha nincs fekete szőlő, de van pénzed, akkor elsétálsz egy olyan boltba, ahol testépítőknek árusítanak mindenféle kiegészítőt és port, tablettát, folyadékot. Ott van olyan pirula, hogy Resvera Forte, amelynek doboza (60 db. szem, ha jól emlékszem) kb. 3500 ft-ba kerül. Így is biztosíthatod a napi betevő rezveratrolod, szesz nélkül. A májad meghálálja, és a szíved is.
Lehet, hogy a vörösborívás olcsóbb lenne, mint a tabletta - bár drágább, mint a szőlő - de én akkor sem kedvelem, mert rossz tapasztalataim vannak vele.
Elmesélem.
Vásároltam egy palack finom, jó minőségű vörösbort, és esténként, vacsora után, felhörpintettem egy-egy pohárral. A napi adag nem volt sok, max. két deci, de inkább másfél. Nos, kb. 5 nap múlva a vérnyomásom már elkezdett szépen nőni. A kezdeti kb. 125/80-ról felkúszott 140/90-re, és lehetett érezni a különbséget: rossz közérzet, irritabilitás, néha (pld. ágyból való felkeléskor) enyhe szédülés, a szív tájékán is mintha más szelek fújtak volna .... hadd ne soroljam.
Természetesen a szőlősgazdák majd jól le fognak engem hurrogni - már ha egyáltalán elolvassa valaki ezt a blogot - de ez már az ő bajuk.
Te légy okos!
______________________________________________
Frissítések
2009.09.03:"Reports suggest that some aspect of the wine making process converts piceid to resveratrol (R) in wine, as wine seems to have twice the average resveratrol concentration of the equivalent commercial juices."
Eszerint, a vörösborban 2x annyi R lehet, mint ugyannyi szőlőlében, de ez bla-bla, mert ugye az ember ebéd után megiszik 2,5 deci bort, de üdítőből akár 1 litert is. Amúgy, jó lenne már látni egy objektív mérést erről az egészről.
2009.10.03
Infók a magas vérnyomásról a webbeteg.hu oldalon
2009. augusztus 17., hétfő
Összeesküvések, őshonosok, bevándorlók
Az összeesküvés klasszikus értelmezésében van egy titkos társaság (nem írom, hogy gonosz, mert összeesküvést lehet szervezni nemes célokkal is), de van egy másik, amelynél nincs agytröszt, hanem az egyedek egy közös cél érdekében összehangoltan ügyködnek, mint egy méhraj. Ez a hasonlat annyiban sántít, hogy a méhrajnál van egy anyaméh, (bár azt nem tudom, hogy a gyilkos méhek támadásaiban az anyaméh részt vesz-e vagy sem), míg a társadalomban erre nincs szükség. Szerepét betöltheti egy közös Isten, vagy hitrendszer is. Másik hasonlat a falka lenne, de itt vannak falkavezérek, amelyeket embereknél a hangadók vagy „közvéleményformálók” személyesíthetnek meg. De nem a biológiai analógiákon van a lényeg, koncentráljunk a témára! Az alábbi eszmefuttatás jól alkalmazható a római birodalomra, segít megérteni hanyatlásának igazi okait.
Mert az okok elsősorban nem gazdaságiak, hanem a fejekben dőlnek el!
A forgatókönyv a következő: van egy állam, amely valamilyen okból fejlődésnek indul. A valamilyen okot most nem részletezem, lehet szó a kedvező természeti adottságokról, vagy olyan újító szemléletű emberek megjelenéséről, akik a gondolkodásukkal erős pozitív hatást gyakorolnak a közösségre, és azt egy új, emelkedő pályára állítják.
Az illető állam fejlődésére előbb-utóbb felfigyelnek a szomszéd népek is. Ezek a szomszéd népek lehetnek szegényebbek, de akár gazdagabbak is, csak épp új hazát keresnek, mert előző lakhelyükről elűzték őket.
A fejlődés vonzerőt gyakorol, és ez először csak abban nyilvánul meg, hogy szívesen kereskednek a fejlett néppel, mert olyan eszközöket tudnak megszerezni, amelyekkel jobbítani tudnak az életükön. A kereskedelem növeli a kapcsolatokat, és lassanként egyre több összefonódás kezd kialakulni. Lesznek olyanok, akik betelepülnek, beszivárognak a virágzó államba (a fordítottja nagyon ritka), hogy a kereskedelmet ott, a helyszínen intézzék.
Emellett, a fejlett állam a fejletlenebb területekről befogad munkavállalókat (munkások, katonák, szolgáltatók). Erre egyrészt azért van szükség, mert a növekvő gazdaságot helyi munkaerővel már nem képesek ellátni, másrészt fokozódnak a belső konfliktusok (a bennszülött munkaerő és a munkaadók között), a honos munkavállalók is egyre többet szeretnének a fejlődés hasznából élvezni, nem hajlandók olcsón dolgozni stb.
A bevándorlók az első időszakban úgymond meghúzzák magukat, és vagy próbálnak beilleszkedni a társadalomba, vagy eleve elkülönülten élnek (mint például a zsidók, vagy a cigányok). A beilleszkedés is kétesélyes: vagy sikerül, vagy nem. Beilleszkedni nem könnyű, ugyanis a bevándorló nem lát egységes ideológiát, amelyhez igazodhatna. Ehelyett vitatkozó, egymással versengő és harcoló irányzatokat lát (amely amúgy a fejlett társadalom fejlődésének egyik motorja!), és végül vagy visszatér eredeti kultúrájához, vagy kialakít egy, az eredeti kultúrából táplálkozó, de az új körülményekhez igazított kultúrát. Gondoljunk csak az USA-ban élő négerekre, akiknek kultúrája sok afrikai vonást hordoz, de semmiképp nem afrikai, persze teljesen nem is amerikai.
Amikor a bevándorlók aránya meghaladja kb. az 5%-ot, elkezdődnek a konfliktusok, és ezek kb. 10%-os arány fölött kiéleződnek. Az őshonos lakosság is megosztottá válik, mert egy része – pláne azok, akiknek a bevándorlásból haszna származott - azt hangoztatja, hogy a bevándorlók hasznosak a társadalom számára, úgy gazdaságilag, mint a genetikai keveredésnek köszönhetően, és különben is mind egy fajhoz tartozunk, aki ezzel nem ért egyet az rasszista. Arról persze elfeledkeznek, hogy a honi munkavállalók egy része a bevándorlók miatt ellehetetlenült, lumpenizálódott. Persze, van egy elit, amely piszkosra keresi magát, de elfeledkezik arról, hogy lényegében maga alatt vágja a fát.
A politikai zavarok mellett kezdenek megjelenni a gazdasági bajok is. Ennek okai lehetnek a természeti katasztrófák, amikor a termelés visszaesik, így, amikor a legnagyobb szükség lenne a társadalom összetartozására, szolidaritására, akkor döbbenek rá sokan - már akikben van józan gondolkodás -, hogy a társadalmuk heterogénné vált, nem is igazi társadalom már, hanem tarkabarka csoportok összessége.
A gondokért általában a vezető elitet okolják, részben indokoltan, hisz egy jó elit a katasztrófákra is felkészül. Ilyenkor jelennek meg azok a hangok, hogy az „egyszerű emberek” jól megértik egymást, a „fejesekkel” van a baj, össze kell fogni ellenük, és meg kell dönteni a hatalmukat. Előbb-utóbb ez sikerül is.
A továbbiakban sok minden elképzelhető, akár új nemzetek is születhetnek. A rosszabb forgatókönyv azonban akkor következik be, amikor olyan nagyok a kulturális különbségek az őshonosak és a betelepültek között, hogy azokat nem lehet összeegyeztetni. Ilyenkor nem egy sima hatalomváltás szokott bekövetkezni, hanem polgárháború.
A polgárháború persze nem máról holnapra következik be, hanem polgárháborús állapotok uralkodhatnak akár 1-2 évszázadon át is. (Vagy legalábbis így volt ez régen, mert ma azért felgyorsultak a folyamatok.) Az idegenek - a sikertelen beilleszkedés után - a befogadó ország polgárai ellen fordulhatnak, megszaporodnak a lopások, rablások, gyilkosságok. Ezek ellen nehéz fellépni, mert az uralkodó elit próbálja megőrizni a (látszat)békét, és egyébként is rásütnék a rasszizmus vagy idegengyűlölet bélyegét. Pedig az egyetlen járható út a kemény fellépés, az agresszivitás eltiprása a törvény minden eszközével. Ha ez sikerül, akkor van esély arra, hogy hosszú időn át szelektálódjanak azok, akik képtelenek az együttélésre, és így esély lesz a társadalom egészséges fejlődésére.
A tolerancia- és rasszizmusellenes kampányok ilyenkor nem segítenek, csak szítják a feszültségeket. Az őshonos lakosság joggal várhatja el, hogy a betelepülők alkalmazkodjanak értékrendjéhez, és viszonyuljanak konstruktívan a társadalmukhoz. Azok a betelepülők, akik erre nem képesek, nem elnézést, sőt jutalmat érdemelnek, hanem egyrészt támogatni kell a beilleszkedésüket, másrészt szigorúan büntetni kell mindenféle bűncselekményt. A kettő csak együtt működik!
Mert az okok elsősorban nem gazdaságiak, hanem a fejekben dőlnek el!
A forgatókönyv a következő: van egy állam, amely valamilyen okból fejlődésnek indul. A valamilyen okot most nem részletezem, lehet szó a kedvező természeti adottságokról, vagy olyan újító szemléletű emberek megjelenéséről, akik a gondolkodásukkal erős pozitív hatást gyakorolnak a közösségre, és azt egy új, emelkedő pályára állítják.
Az illető állam fejlődésére előbb-utóbb felfigyelnek a szomszéd népek is. Ezek a szomszéd népek lehetnek szegényebbek, de akár gazdagabbak is, csak épp új hazát keresnek, mert előző lakhelyükről elűzték őket.
A fejlődés vonzerőt gyakorol, és ez először csak abban nyilvánul meg, hogy szívesen kereskednek a fejlett néppel, mert olyan eszközöket tudnak megszerezni, amelyekkel jobbítani tudnak az életükön. A kereskedelem növeli a kapcsolatokat, és lassanként egyre több összefonódás kezd kialakulni. Lesznek olyanok, akik betelepülnek, beszivárognak a virágzó államba (a fordítottja nagyon ritka), hogy a kereskedelmet ott, a helyszínen intézzék.
Emellett, a fejlett állam a fejletlenebb területekről befogad munkavállalókat (munkások, katonák, szolgáltatók). Erre egyrészt azért van szükség, mert a növekvő gazdaságot helyi munkaerővel már nem képesek ellátni, másrészt fokozódnak a belső konfliktusok (a bennszülött munkaerő és a munkaadók között), a honos munkavállalók is egyre többet szeretnének a fejlődés hasznából élvezni, nem hajlandók olcsón dolgozni stb.
A bevándorlók az első időszakban úgymond meghúzzák magukat, és vagy próbálnak beilleszkedni a társadalomba, vagy eleve elkülönülten élnek (mint például a zsidók, vagy a cigányok). A beilleszkedés is kétesélyes: vagy sikerül, vagy nem. Beilleszkedni nem könnyű, ugyanis a bevándorló nem lát egységes ideológiát, amelyhez igazodhatna. Ehelyett vitatkozó, egymással versengő és harcoló irányzatokat lát (amely amúgy a fejlett társadalom fejlődésének egyik motorja!), és végül vagy visszatér eredeti kultúrájához, vagy kialakít egy, az eredeti kultúrából táplálkozó, de az új körülményekhez igazított kultúrát. Gondoljunk csak az USA-ban élő négerekre, akiknek kultúrája sok afrikai vonást hordoz, de semmiképp nem afrikai, persze teljesen nem is amerikai.
Amikor a bevándorlók aránya meghaladja kb. az 5%-ot, elkezdődnek a konfliktusok, és ezek kb. 10%-os arány fölött kiéleződnek. Az őshonos lakosság is megosztottá válik, mert egy része – pláne azok, akiknek a bevándorlásból haszna származott - azt hangoztatja, hogy a bevándorlók hasznosak a társadalom számára, úgy gazdaságilag, mint a genetikai keveredésnek köszönhetően, és különben is mind egy fajhoz tartozunk, aki ezzel nem ért egyet az rasszista. Arról persze elfeledkeznek, hogy a honi munkavállalók egy része a bevándorlók miatt ellehetetlenült, lumpenizálódott. Persze, van egy elit, amely piszkosra keresi magát, de elfeledkezik arról, hogy lényegében maga alatt vágja a fát.
A politikai zavarok mellett kezdenek megjelenni a gazdasági bajok is. Ennek okai lehetnek a természeti katasztrófák, amikor a termelés visszaesik, így, amikor a legnagyobb szükség lenne a társadalom összetartozására, szolidaritására, akkor döbbenek rá sokan - már akikben van józan gondolkodás -, hogy a társadalmuk heterogénné vált, nem is igazi társadalom már, hanem tarkabarka csoportok összessége.
A gondokért általában a vezető elitet okolják, részben indokoltan, hisz egy jó elit a katasztrófákra is felkészül. Ilyenkor jelennek meg azok a hangok, hogy az „egyszerű emberek” jól megértik egymást, a „fejesekkel” van a baj, össze kell fogni ellenük, és meg kell dönteni a hatalmukat. Előbb-utóbb ez sikerül is.
A továbbiakban sok minden elképzelhető, akár új nemzetek is születhetnek. A rosszabb forgatókönyv azonban akkor következik be, amikor olyan nagyok a kulturális különbségek az őshonosak és a betelepültek között, hogy azokat nem lehet összeegyeztetni. Ilyenkor nem egy sima hatalomváltás szokott bekövetkezni, hanem polgárháború.
A polgárháború persze nem máról holnapra következik be, hanem polgárháborús állapotok uralkodhatnak akár 1-2 évszázadon át is. (Vagy legalábbis így volt ez régen, mert ma azért felgyorsultak a folyamatok.) Az idegenek - a sikertelen beilleszkedés után - a befogadó ország polgárai ellen fordulhatnak, megszaporodnak a lopások, rablások, gyilkosságok. Ezek ellen nehéz fellépni, mert az uralkodó elit próbálja megőrizni a (látszat)békét, és egyébként is rásütnék a rasszizmus vagy idegengyűlölet bélyegét. Pedig az egyetlen járható út a kemény fellépés, az agresszivitás eltiprása a törvény minden eszközével. Ha ez sikerül, akkor van esély arra, hogy hosszú időn át szelektálódjanak azok, akik képtelenek az együttélésre, és így esély lesz a társadalom egészséges fejlődésére.
A tolerancia- és rasszizmusellenes kampányok ilyenkor nem segítenek, csak szítják a feszültségeket. Az őshonos lakosság joggal várhatja el, hogy a betelepülők alkalmazkodjanak értékrendjéhez, és viszonyuljanak konstruktívan a társadalmukhoz. Azok a betelepülők, akik erre nem képesek, nem elnézést, sőt jutalmat érdemelnek, hanem egyrészt támogatni kell a beilleszkedésüket, másrészt szigorúan büntetni kell mindenféle bűncselekményt. A kettő csak együtt működik!
2009. június 20., szombat
Amiről nem akarják, hogy tudj: valami bűzlik Makón
A következő cikk nagyobb részét a Wikipédián lévő angol anyagból fordítottam.
A máshonnan származó információkat kék színnel jelöltem. A makói gázmezőről lánclevél is megjelent, amelyet aztán különböző "szakértők" próbáltak megcáfolni, nevetségessé tenni. A szakértő urak természetesen a cégek által kiadott adatokra támaszkodnak, a cégeknek azonban nem érdekük pontos adatokat szolgáltatni, mert ha túl jól megy nekik az üzlet, akkor magasabb adókat kell fizetni a magyar államnak (nekünk)
A makói gázmező egy nagy gázlelőhely a Magyarország délkeleti részén található Makó közelében. 1960. óta jól ismert volt, hogy Makó közelében egy nagy gázmező fekszik. A hátrányok között volt a lelőhely nagy mélysége, kb. 5000 méterrel a földfelszín alatt, és a mélységgel arányos hőmérsékleti gradiens nagy növekedése Magyarországon (ahol a hőmérséklet 20 méterenként nő 1°C-kal, míg a világon ez átlagosan 50 méterenként nő 1°C-kal). A kitermelés csak nemrég vált lehetségessé, a csúcstechnológiának köszönhetően. A kanadai Falcon Oil&Gas cég 2005-ben 40 évre megvásárolta a magyar államtól a kitermelési jogokat, és a termelést 2006-ban kezdte meg, ami napi 327 hordó nyers olajat és 110 000 köbméter földgázt jelent. 2008 áprilisában az Exxon Mobil 75 millió dolláros együttműködési szerződést kötött a kanadai céggel, és sikeres együttműködés esetén újabb 150 millió USA dollárral szállna be az üzletbe. 2008 áprilisában 6 kitermelő egység (kút) működött. Jelenleg az elérhető éves termelés 1 milliárd m3. Azonban a Falcon cég úgy tervezi, hogy 2010-2011-re újabb 10-15 kutat nyit meg. Magyarország éves gázszükséglete 14-15 milliárd köbméter, amelyből 2,8 milliárd saját termelés. Az ország tartalékkészlete (vésztartaléka kereskedelmi és stratégiai tározókban) 3,5 milliárd köbméter. Tehát, ha nem adtuk volna el a földbe rejtett kincset, akár száz évig fűthettünk volna télen makói gázzal. Persze, minek fűtsünk a sajátunkkal, ha ott van az orosz import, 1000 köbméterenként 480 euróért.
Az első becslések 600 milliárd m3-es készletről szóltak, de a legfrissebb felmérések szerint a lelőhely 1550 milliárd m3 gázt rejt. Ebben az esetben, a makói gázmező vetekszik a legnagyobb közép-ázsiai gázmezőkkel vagy a hollandiai Groningen melletti gázmezővel. 2012-2013-ra épül meg a Pusztaföldvár-Dús gázmező átalakításával, a MOL és a Gazprom közös, 1,3 milliárd köbméteres, napi 15 millió köbméteres kitárolási kapacitású földalatti gáztározója, mely az ország éves gázszükségletének felét lesz képes tárolni, jelentős mértékben növelve ezzel az ország energiabiztonságát. A tározó egyben nélkülözhetetlen eleme a 2015-re elkészülő Déli Áramlat gázvezetéknek.
2009. június 23-i frissítés:
Most jött a hír, hogy Norvégia partjai mellett felfedeztek egy hatalmas földgázlelőhelyet, a tengerszint alatt 1376 méterrel. Nos, ez a hatalmas mennyiség 100 milliárd köbméter. A makói lelőhely legalább 600 milliárd köbmétert rejt!
2009. június 25-i frissítés:
Javítottam az angol Wikipédia szócikkét, amely a világ országait sorolja fel a gázkészletük szerint. Magyarország eddig a 82. helyen volt. Felvittem a 30. helyre.
A horvátokkal pld. közös projekt keretében működik a dolog. Makón is ez kellett volna.
Interjú Dr. Szabó Györggyel, a beruházó Falcon Oil and Gas hazai vezetőjével: 2012-ben jöhet a makói gáz (olvasd el a hozzászólásokat is!)
2009. okt. 9., 12., 14.: Azt mondják, hogy vizes a gáz. Ez eléggé hihetetlen. De úgy néz ki, hogy öngólt lőttek, emiatt visszakoztak.
Egy érdekes cikk szénhidrogének ügyben (Oroszország kiviszi a vezetékeit a Csendes-óceánra).
Részlet a Háború a nemzet ellen c. filmből a Youtube-on. A bányajáradék (tehát a magyar államnak fizetett részesedés) kérdése is megérne egy misét. Ennek mértéke ma Magyarországon 12%. Nem sok. Az Amerikai Egyesült Államokban államonként változik. Átlagban, 12,5-16,7% között van, de az Obama kormányzat emelni szeretné (sőt, már Bush idejében is emeltek). Texasban 20-25% között van, de a Föld másik felén, Ausztráliában 10%.
Én egyébként a tanyákon, sőt, kertes házban élőknek tudom ajánlani a biogázt.
2010. jan. 24:
"A jövő hazai energiastratégiájának egyik alapkérdéséről, a földgázerőművek sorsával kapcsolatban Széles Gábor azt mondta: először tisztázni kellene, mekkora földgázkészletekkel is rendelkezik az ország, ugyanis jelentős földgázvagyon található a mélyebb rétegekben. A kutatási engedélyeket szerzett külföldi cégek a kitermeléshez eddig csak elavult, vízbenyomásos rendszereket hoztak ide, miközben kidolgoztak már korszerűbb, olajbenyomást alkalmazó eljárásokat is, amelyek sikeresen üzemelnek az Egyesült Államokban. " (Forrás: Magyar Hírlap)
2010. április 15.:
Ami Magyarországnak nem jött/jön össze, összejöhet Lengyelországnak.
A máshonnan származó információkat kék színnel jelöltem. A makói gázmezőről lánclevél is megjelent, amelyet aztán különböző "szakértők" próbáltak megcáfolni, nevetségessé tenni. A szakértő urak természetesen a cégek által kiadott adatokra támaszkodnak, a cégeknek azonban nem érdekük pontos adatokat szolgáltatni, mert ha túl jól megy nekik az üzlet, akkor magasabb adókat kell fizetni a magyar államnak (nekünk)
A makói gázmező egy nagy gázlelőhely a Magyarország délkeleti részén található Makó közelében. 1960. óta jól ismert volt, hogy Makó közelében egy nagy gázmező fekszik. A hátrányok között volt a lelőhely nagy mélysége, kb. 5000 méterrel a földfelszín alatt, és a mélységgel arányos hőmérsékleti gradiens nagy növekedése Magyarországon (ahol a hőmérséklet 20 méterenként nő 1°C-kal, míg a világon ez átlagosan 50 méterenként nő 1°C-kal). A kitermelés csak nemrég vált lehetségessé, a csúcstechnológiának köszönhetően. A kanadai Falcon Oil&Gas cég 2005-ben 40 évre megvásárolta a magyar államtól a kitermelési jogokat, és a termelést 2006-ban kezdte meg, ami napi 327 hordó nyers olajat és 110 000 köbméter földgázt jelent. 2008 áprilisában az Exxon Mobil 75 millió dolláros együttműködési szerződést kötött a kanadai céggel, és sikeres együttműködés esetén újabb 150 millió USA dollárral szállna be az üzletbe. 2008 áprilisában 6 kitermelő egység (kút) működött. Jelenleg az elérhető éves termelés 1 milliárd m3. Azonban a Falcon cég úgy tervezi, hogy 2010-2011-re újabb 10-15 kutat nyit meg. Magyarország éves gázszükséglete 14-15 milliárd köbméter, amelyből 2,8 milliárd saját termelés. Az ország tartalékkészlete (vésztartaléka kereskedelmi és stratégiai tározókban) 3,5 milliárd köbméter. Tehát, ha nem adtuk volna el a földbe rejtett kincset, akár száz évig fűthettünk volna télen makói gázzal. Persze, minek fűtsünk a sajátunkkal, ha ott van az orosz import, 1000 köbméterenként 480 euróért.
Az első becslések 600 milliárd m3-es készletről szóltak, de a legfrissebb felmérések szerint a lelőhely 1550 milliárd m3 gázt rejt. Ebben az esetben, a makói gázmező vetekszik a legnagyobb közép-ázsiai gázmezőkkel vagy a hollandiai Groningen melletti gázmezővel. 2012-2013-ra épül meg a Pusztaföldvár-Dús gázmező átalakításával, a MOL és a Gazprom közös, 1,3 milliárd köbméteres, napi 15 millió köbméteres kitárolási kapacitású földalatti gáztározója, mely az ország éves gázszükségletének felét lesz képes tárolni, jelentős mértékben növelve ezzel az ország energiabiztonságát. A tározó egyben nélkülözhetetlen eleme a 2015-re elkészülő Déli Áramlat gázvezetéknek.
2009. június 23-i frissítés:
Most jött a hír, hogy Norvégia partjai mellett felfedeztek egy hatalmas földgázlelőhelyet, a tengerszint alatt 1376 méterrel. Nos, ez a hatalmas mennyiség 100 milliárd köbméter. A makói lelőhely legalább 600 milliárd köbmétert rejt!
2009. június 25-i frissítés:
Javítottam az angol Wikipédia szócikkét, amely a világ országait sorolja fel a gázkészletük szerint. Magyarország eddig a 82. helyen volt. Felvittem a 30. helyre.
A horvátokkal pld. közös projekt keretében működik a dolog. Makón is ez kellett volna.
Interjú Dr. Szabó Györggyel, a beruházó Falcon Oil and Gas hazai vezetőjével: 2012-ben jöhet a makói gáz (olvasd el a hozzászólásokat is!)
2009. okt. 9., 12., 14.: Azt mondják, hogy vizes a gáz. Ez eléggé hihetetlen. De úgy néz ki, hogy öngólt lőttek, emiatt visszakoztak.
Egy érdekes cikk szénhidrogének ügyben (Oroszország kiviszi a vezetékeit a Csendes-óceánra).
Részlet a Háború a nemzet ellen c. filmből a Youtube-on. A bányajáradék (tehát a magyar államnak fizetett részesedés) kérdése is megérne egy misét. Ennek mértéke ma Magyarországon 12%. Nem sok. Az Amerikai Egyesült Államokban államonként változik. Átlagban, 12,5-16,7% között van, de az Obama kormányzat emelni szeretné (sőt, már Bush idejében is emeltek). Texasban 20-25% között van, de a Föld másik felén, Ausztráliában 10%.
Én egyébként a tanyákon, sőt, kertes házban élőknek tudom ajánlani a biogázt.
2010. jan. 24:
"A jövő hazai energiastratégiájának egyik alapkérdéséről, a földgázerőművek sorsával kapcsolatban Széles Gábor azt mondta: először tisztázni kellene, mekkora földgázkészletekkel is rendelkezik az ország, ugyanis jelentős földgázvagyon található a mélyebb rétegekben. A kutatási engedélyeket szerzett külföldi cégek a kitermeléshez eddig csak elavult, vízbenyomásos rendszereket hoztak ide, miközben kidolgoztak már korszerűbb, olajbenyomást alkalmazó eljárásokat is, amelyek sikeresen üzemelnek az Egyesült Államokban. " (Forrás: Magyar Hírlap)
2010. április 15.:
Ami Magyarországnak nem jött/jön össze, összejöhet Lengyelországnak.
2009. május 1., péntek
Régi verseim és egy írásom
1979
Humuszközelben
Fejünk felett függ a nap
e fűszagú nyárban.
Hanyattfekve, a városból
csak a tűhegyű templom tornya
marad meg hallhatóan,
amint leheletfinoman karcolja
a lég üvegét.
Alulról a fenyők
széttárt karjai
antennákként integetnek,
mint világgá tántorgók
és hazatérők is egyben.
Égben lakó sudár oszlopaik -
hazátlan felhők fészkei -
a hely szentségét vigyázzák,
megpihen rajtuk
a füstszínű hold.
Lenn dolgoznak a hajszálerek,
az ozmózis segít,
érzem engem keresnek a gyökerek,
s kapillaritásomban surrog
az élet, a fiatalság
minden hűs áramlatával.
Napfonalat kever hajamba
a tétlenség madárszava,
a láthatár pasztellje mögül
zajos nappalok lebegnek elő,
bizalmasan mellkasomra,
homlokomra ülepednek.
Elmúlt és eljövendő
szerelmek emlékei,
felfelé célzó álmok
kísértik e hanyattfektetett
időtlenséget...
Az eszmék alatt
fű mocorog kimérten,
nem baj, ha rátelepedtem,
a kárpáti dinamizmus
arra sem retten.
Egy pontba sűrűsödik
minden megoldandó
gordiuszi csomó:
a város, Európa,
merész álmaim fókuszpontja
tovább viszi a Tejúton
a nevetés, a sírás,
jajok, sóhajok,
minden parányi villanás
lerakódó zaját.
***
1979
A virág
A virág, amikor szuperszonikusok
húztak el felette a vállát
v o n o g a t t a,
majd rengő csípőkkel továbbment.
Néha mosolygott is,
s ha semmi dolga nem akadt
Peppermint sprayt fújtatott magára.
Este kileste, mikor nem lesik
a sárga tulipánok, az álszűzliliomok,
s dugiban a csillagokat utánozta:
kifeszítette jól a szirmait - ááá ááá -,
a lábszára ha viszketett,
egyiket lehajlította, s megvakarta vele.
Másnap a Kaszásnak sziával köszönt,
s lehajtotta a fejét...
***
1988. május 1.
Székelyföldön nyílnak a rózsák
Székelyföldön nyílnak a rózsák,
Hírnökei egy új tavasznak,
Szívünkbe apró reményt lopnak,
S táplálnak hunyó lángolást.
Havas még fent a Hargita,
Üvöltenek a farkasok,
Gondolják ők az okosok,
Csak ránk eshet a lavina.
Mocorgunk egymásba bújva,
S várjuk lopva a hózajlást,
De tudd meg öreg Európa,
Székelyföldön nyílnak a piros rózsák.
***
Înfloresc trandafirii în Ţara Secuilor
Înfloresc trandafirii în Ţara Secuilor,
Ai unor noi şi calde veri vestitori,
Ne inoculează speranţe mărunte,
Alimentează flăcări aproape stinse.
Sus pe Harghita e încă zăpadă,
Lupii, numai lupii tot urlă,
Nu ştiu - proştii -, c-o avalanşă,
Ucide în calea-i orice fel de şansă.
Moţăim strânşi laolaltă,
Aşteptăm lava pe furiş,
Dar află bătrână Europă
De-a ţării secuilor trandafiri înfloriţi.
***
2000. január 20.
Egy pincsi, egy cinke és én, Karácsony előtt
Kedves barátaim!
Elmesélek nektek egy kis történetet, amely velem esett meg kevéssel 1999 karácsonya előtt.
Budapesten, az egyik úton mentem hazafelé, sapkám mélyen a szemembe húzva, állig begombolkozva, de így is éreztem a decemberi süvítő szél hidegét, az arcomba csapódó sok apró hópehely csípését.
A járdaszélen, egy lombját vesztett szomorúfűz alatt, kis fekete mozgolódó gubancra lettem figyelmes, és amikor közelebb értem, akkor már világosan ki tudtam venni, hogy egy kismadár – valószínűleg cinke – esett a hóra, és ott didereg, csipog reményvesztetten. Szárnyai remegtek, látszott, hogy mindjárt megfagy, önerőből nem tud többé felszállni. Kezembe vettem, lefújtam róla a havat és hirtelen, más ötletem nem lévén, betettem bő kabátzsebembe, hogy majd otthon felmelegítem, és ha megerősödött, szárnyára engedem. Nem tiltakozott, csak a forma kedvéért csipogott egy kicsit, majd láttam, hogy zsebemben összehúzódik, és úgy didereg tovább.
Folytattam utam a keskeny járdán hazafelé, amikor látom, hogy úgy húsz méterre egy testes fiatalasszony közeledik, mellette kis szőrmók kutyusával. Sietős lépteim, behúzott nyakam úgy néz ki nem tetszettek a kis piszlicsárénak, azt hihette, hogy ellenséges szándékkal közelítek úrnőjéhez és parancsolójához, és heves csaholással nekem rontott.
A helyzet komikus volt, hisz az erőviszonyok nyilvánvalóan nekem kedveztek, téli bakancsom egy rúgásával el tudtam volna intézni a kis szemtelent. De nem akartam őt bántani – emberek vagyunk! –, hisz csak természetes ösztöneinek engedelmeskedett, vélt vagy valós igazát – bálványozott gazdiját – védte. Azonban saját érdekeimet, vagyis nadrágszáram fizikai épségét, is meg kellett védenem, ezért az egyik kezemben lévő, összehajtogatott Magyar Nemzet c. újsággal intettem rendre, határozottan mondva: „Elhallgass, te kis nyavalyás, mit ártottam én neked!”. Úgy látszik értett a szóból, - bár kis fogaival azért még belekapott búcsúzóul a lapba -, mert az időközben távolodó gazdája után szaladt. Nem úgy a kerítések mögött lévő házőrző kutyák, amelyek a zajra vérszemet kaptak, és éktelen ugatásba kezdtek, de tőlük, mivel telken belül maradtak, nem kellett tartani. Én azonban, hogy a helyzet még cifrább legyen, megbotlottam egy kőben, és csak sok egyensúlyozó akrobata mutatvány révén tudtam elkerülni, hogy magam is ne négykézláb legyek épkézláb.
Pár lépést tettem meg, és már el is csendesedett a környék, mindenki ment a maga útjára… Azért még visszanéztem, nem szaladt-e mégis utánam a kis dög, de már csak a méltóságosan hulló gyönyörű hópelyheket láttam az időközben beállott szélcsendben; amelyek szorgalmasan takarták el a nyomokat a „csata” helyszínén. Úgy tűnt, mintha valaki ott fent – anyám, őrző angyalom, Isten? -, nevetne rajtam, és halkan csak annyit suttogna fülembe: „Péter, Péter, veled mindig baj van…”.
Sötétedni kezdett, az utcai lámpákat már bekapcsolták, de még nem égtek teljes fénnyel, most melegedett bennük a nemesgáz.
Megszaporáztam lépteim, és újult erővel vágtam neki a hóesésnek, egyik zsebemben egy megtépázott Magyar Nemzettel, másikban pedig egy vacogó, melegre vágyó kismadárral.
***
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)