Nemrég fejeztem be egy projektet, amelynek keretében kb. 40 ezer főnév és 4500 melléknév ragozott alakját állítottam elő egy C++ nyelven írt programmal. Az algoritmusok kidolgozása után, a program megírásában nagy segítségemre volt Lakatos Ferenc informatika szakos egyetemi hallgató. Ezúton is köszönet neki!
A magyar nyelv, mint tudjuk, erősen ragozós (agglutináló) nyelv, a szavakhoz háromféle toldalék járulhat: képző, jel vagy rag.
A képzők megváltoztatják a szó jelentését, gyakran szófaját is. A képzőkkel igéből igét, névszóból igét, igéből névszót és névszóból névszót tudunk alkotni. A szótárakban ezek általában önálló bejegyzésként szerepelnek, a projekt keretében ezekkel nem foglalkoztam.
A ragok a szó mondatban betöltött szerepét jelölik, a jelentését nem módosítják, tehát nem alkotnak új szót. Példák: birtokos rag, tárgyrag, határozói ragok...
A jelek sem alkotnak új szót, sőt, a szó mondatbeli szerepét sem változtatják meg. Példa a jelekre: többesszám jele, birtokos jel...
A jelen nyelvészeti munka során a két utolsó csoporttal dolgoztam. Megszámoltam: a magyar főneveknek 266 ragozott és jelekkel módosított alakjuk van, ezekből én 56 főnévi alakot és 20 melléknévi alakot dolgoztam fel a jelenlegi projektben. Az 56 főnévi alak ebben a táblázatban tekinthető meg (angolul). A "transitive" forma szokatlan lehet: én így jelöltem azt, amikor egy birtokos esetben lévő szó birtokos jelet is kap. Például: házamé.
Egy ragozó program természetesen nem tud minden magyar főnevet és melléknevet helyesen ragozni, ugyanis rengeteg a kivétel, amelyeket külön kell kezelni. Ráadásul, a kivételek alól is vannak kivételek! A szavaknak nem csak a formáját kell figyelni, hanem a jelentését is, ehhez pedig emberi intelligencia kell. Például: a tó főnév töbesszáma tavak, de a kilátó többesszáma nem kilátavak, hanem kilátók. A kivételek és a kivételek kivételeinek kezelése után is akad még javítgatnivaló.
A projekt keretében én egészen pontosan 38.084 főnévvel és 4771 melléknévvel dolgoztam, amelyeket akapvetően az on-line magyar-román szótáramból exportáltam, majd ellenőriztem. A korrektúra tehát 38084x56 + 4771x20 = 2 228 124 szóalak ellenőrzését jelentette, amely önmagában is egy hatalmas munka. Ebben 2 munkatárs segített, akik ennek a mennyiségnek kb. 5%-át ellenőrizték, a többi 95% az én feladatom maradt.
A munka egy nagy internetes keresőszolgáltatónak készült, a projekt végső célja az internetes keresés optimalizálása (SEO). Konkrétabban: amikor a keresőben beírjuk például a „ház” szót, a keresés eredményei között ennek a szónak ragozott alakjai is (házam, házad, háza, házak stb.) jelenjenek meg. [Megj.: Ez a példa talán nem is a legjobb, hisz a „ház” kulcsszóra könnyű megtalálni a „házak” szót is, de például a „szerelem” szó esetében ez nem ilyen könnyű, mert többesszáma ”szerelmek”.] Tehát, aki mostantól az interneten keres, annak elvileg több és pontosabb találat adódik.
Részemről a munka menete a következő volt:
a feladat felmérése, munkaterv kidolgozása: kb. 2 hét;
szoftverfejlesztés: kb. 1 hónap;
korrektúra: kb. 3 hét.
Hasonló projekten a Morphologic Kft. dolgozhatott, amikor elkészítette a Microsoft Word helyesírás-ellenőrzőjét. Persze az ő emberi, pénzügyi és más erőforrásaik az enyémeket nagyságrendekkel meghaladják.
A projektért kapott díjazás természetesen nem fedezi a befektetett energiát, de ennek ellenére élveztem ezt a munkát, és szívesen dolgoznék a folytatásán. Ugyanis a 266 szóalaknak a negyede sem készült el.
A vak is látja, hogy az űrkutatás az Apollo-program után megtorpant, nincs látványos fejlődés. A tapasztalatszerzés, a lassú fejlődés korát éljük, készülődünk a visszatérésre a Holdra és a Mars meghódítására. Egy valami azonban lassan tudatosul bennünk: a világűrt nem az embernek találták fel. Más szóval, az ember biológiai fejlődése nem a világűr körülményeinek megfelelő alkalmazkodás jegyében történt.
Itt tartunk
A csillagközi utazások - legalábbis belátható időn belül - nem olyan egyszerűek, ahogy több sci-fi író megálmodta. De még a bolygóközi repülés sem díszmenet! Ebből három nagyon fontos dolog következik:
nagyon meg kell becsülni ezt a sokszor sárgolyónak (vallásosok által Siralom völgyének) gúnyolt Föld nevű bolygónkat;
fejleszteni kell a robotokat, de ez nem fog menni mesterséges intelligencia nélkül;
el kell gondolkodni azon, hogy mely lények lehetnek ideálisak a csillagközi utazgatásokhoz.
Mivel az első két pont agyon van tárgyalva, én most a harmadiknak fogok nekiugrani.
Az emberes űrutazásoknál nagyon sok probléma felmerül. Ezekből a két legfontosabb a gravitáció hiánya és az erős sugárzás. Lássuk a gravitáció hiányának problémáját!
Itt két lehetőség adódik:
I.) Az emberi test átalakítása úgy, hogy jobban bírja a gravitáció hiányát.
Többször elgondolkodtam azon, hogy milyen élőlények lennének ideálisak egy csillagközi utazáshoz. Arra a következtetésre jutottam, hogy főleg a olyan gerinctelenek, mint a polip, a medúza vagy a tintahal teste viselné el legjobban a gravitáció hiányát. Persze az űrhajóban ekkor nem levegő lenne, hanem víz, a vele járó minden előnnyel (sugárzásvédelem, a magas nehézségi gyorsulások jobb elviselése - de ezek a tengeri élőlények amúgy is jól bírják a nagy nyomást, amely hatásában egyenértékű a nagy gyorsulással).
Elképzelhető, hogy a sci-fi szerzők teljes tévúton járnak. A földre leszálló, majd sétafikáló és nekünk integető, esetleg velünk kezet fogó idegenek valószínűtlenek (de bármilyen ET létezése sem biztos!), és ha mégis idejön egy földönkívüli értelmes lényeket tartalmazó űrhajó, akkor első dolga lesz lemerülni az óceánba, és onnan kezdeni el a Föld felderítését. Ha ne adj Isten, nem sikerül a lemerülés, és a szárazföldbe csapódik, akkor az első emberek - nyilván katonai egységek - amelyek a helyszínre sietnek, a következőt fogják látni: a sérült űrhajóból undorító, bűzös trutymó folyik (amelyet gyorsan fel kell takarítani, a fertőzés veszély miatt), és esetleg csápokat fogunk látni, amelyek össze-vissza kalimpálnak.
Az emberi test átalakítása nyilván génmanipulációval történne, bár ez a lehetőség erkölcsi és más aggályok miatt nem nagyon jöhet szóba. Robotos misszióknál azonban szóba jöhetnek polipszerű androidok. (Megjegyzem, hogy a polipok már eleve intelligens állatok.)
II.) A gravitációs mező imitálása mesterséges eszközökkel.
Erre klasszikus példa az űrhajó forgása (általában percenként hatszor) saját tengelye körül. Hangsúlyozni kell, hogy ekkor nem hozunk létre gravitációs mezőt, hanem centrifugális erő keletkezik, amely az űrhajóban lévő élőlényeket és tárgyakat az űrhajó külső falának nyomja. A legideálisabb az lenne, ha az űrhajó három, egymást fedő, egymástól mágneses térrel elválasztott rétegből tevődne össze:
a külső burok véd a sugárzások és mikrometeorit becsapódások ellen. Fix, nem forog, ez előnyös a megfigyelések és navigáció szempontjából;
a középső rétegben található az űrhajó biotópja (emberek, állatok, növények). Ez az, amely forog, és az egyenlítő mentén biztosítja a földihez hasonló mesterséges gravitációt. A pólusoknál persze nem.
a belső magban lenne az űrhajó erőműve, a létfenntartó rendszerek energiaforrásai stb.
Az előbb olvastam a hírt, hogy ismét meggyalázták a vereckei honfoglalás-emlékművet. Utoljára tavaly gyalázták meg, tehát úgy látszik menetrendszerűvé vált a vandalizmus. A tetteseket akkor nem találta meg az ukrán rendőrség, és majdnem biztos vagyok benne, hogy most sem fogja. Hamarosan gondolom megindul az adománygyűjtés a helyreállításra, vagy esetleg a magyar állam fogja pályázati pénzből azt támogatni. Egyik megoldás sem jó.
Évek, évtizedek óta tapasztalom, hogy bennünk, magyarokban - muszáj így általánosítva fogalmaznom - (amellett, hogy egy román nacionalista szerint mind jó fejek vagyunk, de sajnos egytől egyig Árpád vezérek akarunk lenni) megvan a lelkesedés mindenféle ötlet iránt, de képtelenek vagyunk végiggondolni MINDEN feltételt, körülményt, következményt. Amikor pedig a dolgok balul sülnek el, akkor jön a kéztördelés, a sopánkodás, és a felelősség áthárítása. Nem gondoltunk erre, nem gondoltunk arra, és mindig mások a hibások, mi egyenként jók vagyunk, legfeljebb nem tudunk összefogni. Pedig külön-külön milyen tökéletes alkotásai vagyunk a teremtésnek. Olyannyira tökéletesek, hogy szobrokat emelünk úton-útfélen. Szavamra mondom, ha a szobrokra, holt kövekre és fémre költött pénz felét gyerekek nemzésére és azok felnevelésére fordítanánk, talán a kevesebb szobrot is kevesebbszer tudnák meggyalázni mások.
Eddig volt bennem a füstölgés, és akkor a lényegre térek.
Egy létesítmény - legyen az lakóház, középület vagy művészi alkotás - létrehozása nem fejeződik be azzal, hogy felhúzzuk, a kivitelezőnek kifizetjük a munkadíjat, és elmegyünk sörözni.
Minden ingatlan, de ingó vagyon esetében is fel kell tenni a kérdést, hogy szavatolt-e a biztonsága. Mert egyébként mi értelme van anyagi és szellemi javakat létrehozni, ha kínkeserves munkánk gyümölcsét mások élvezik, vagy tönkreteszik?
A vereckei műemlék biztonságára senki nem gondolt? Őket csak addig érdekelte ez a projekt, amíg összegyűlt a pénz, felépült aminek fel kellett épülnie, oszt jó napot?
Nem kért engem fel senki arra, hogy biztonságtechnikai tanácsokat adjak, sőt, nem vagyok e terület szakértője, de laikusként is tudom, hogy lennének olyan műszaki megoldások, amelyekkel a vereckei műemléket meg lehetne védeni a rombolók aljasságától. Sok minden szóba jöhet: internetre kötött webkamera; rejtett, helyi adattárolóra felvevő videokamera stb. stb.
Természetesen ezek is pénzbe kerülnének, de szerintem kevesebbe, mint az állandó javítgatások, nem beszélve az erkölcsi kárról.
Mindig is nagy csodálója voltam az ókori görög kultúrának, és bár a mai Görögországból gazdasági válságról és erőteljes utcai tüntetésekről érkeznek hírek, szerintem ma is figyelemre méltó Görögország fejlődése, a Kelet-Mediterráneum, a középkori Lepantó térségében játszott szerepe. Még a Törökországgal fennálló viszonyt is sikerült stabilizálni. Pedig a kétoldalú konfliktusokat sok probléma terhelte; nem sorolom fel őket, elég csak a ciprusi kérdésre vagy az égei-tengeri vélt vagy valós légtérsértésekre gondolni. Körülbelül 15 éve enyhülés kezdődött a két ország viszonyában, köszönhetően elsősorban a görögök nagyvonalúságának, amellyel a törökök EU-csatlakozása mellé álltak, bár ebben benne lehet egy olyan számítás is, hogy Törökország úgysem lesz egyhamar az EU-tagja, így a gesztus csak szimbolikus értékű. A másik figyelemreméltó fejlemény az ún. földrengés-diplomácia, amely a földrengések miatt kialakult helyzetben megnyilvánuló kölcsönös segítőkészségből nőtte ki magát.
No, de nem a görög-török kapcsolatokról akarok most írni, hanem a görög-macedón névvitáról.
Miről van szó?
Amikor Jugoszlávia tagállamai kezdtek önállóvá válni, a kb. negyed-magyarországnyi dél-keleti kis tagállam "Macedónia" neve elfogadhatatlan volt Athénnak, mivel - érveltek ők - az északi szláv állam csak bitorolja az ókori Macedónia nevet, és különben is Görögország egyik tartománya épp ezt a nevet viseli, amelyet az új önálló állam, szerintük, nem vehet fel. Skopje végül (1995. szeptember 13-án) el kellett, hogy fogadja a déli szomszéd nyomását, és az új, Belgrádtól 1991. szeptember 8-án függetlenedett állam "Macedónia volt jugoszláv tagköztársaság" (angol rövidítése: FYROM) néven lehetett az ENSZ tagja.
Egyébként, a két ország között nem rosszak a kereskedelmi kapcsolatok, még területi viták sincsenek közöttük, a konfliktus forrása mindössze a Macedónia országnév.
Kicsit erőltetett hasonlattal, valahogy úgy kell ezt elképzelni, mintha a Magyar Királyság, Róma, vagy Rumélia (a Török Birodalom európai tartománya) 1862-ben tiltakozott volna azért, hogy a Moldva és Havasalföldből 1859-ben személyi unióval létrejött Románia ne viselje választott nevét (Román Fejedelemség, majd 1878-tól Román Királyság, röviden Románia).
Görögország ezt megtette, meg merte tenni, és az így kibontakozott konfliktust nevezik görög-macedón névvitának. Nem egy üres tiltakozásról van szó, ugyanis Athén megvétózta Macedónia csatlakozását a NATO-hoz (2004-ben Bukarestben a NATO meghívta Macedóniát a csatlakozásra!), és most Macedónia EU-s csatlakozását hátráltatja. A tét tehát Skopje számára óriási, így nem csoda, hogy a macedón politikai vezetők mostanában hajlanak arra, hogy engednek a 48-ból, és esetleg elfogadnák országuk neveként az Észak-Macedónia kifejezést.
Emlékezzünk vissza, milyen simán elfogadta az 1999. március 12-én NATO-taggá vált Magyarország Románia 2004. március 29-i csatlakozását. Ugyanez megismétlődött az Európai Unióval. A 2004. május 1-én csatlakozott Magyarországnak egy kukk megjegyzése sem volt Románia 2007. január 1-i csatlakozásával kapcsolatban. Pedig itt nem egy névvitáról volt szó, nem egy hivatalos országnév volt a tét, hanem a magyar nemzet jelentős, határokon kívül rekedt részeiről!
Elismerem, hogy Görögország és Macedónia, illetve Magyarország és Románia között mások voltak az erőviszonyok, a nemzetközi porondon már elfoglalt helyzet, de ha valaki (valami, egy állam) bebeszéli magának a saját jelentéktelenségét, "mer kicsi lenni", akkor nem is lehet reménykedni a határozott érdekképviseletben. Mindenesetre, ha a gyorsvonat el is ment, a "székely gőzöst" még el lehet kapni. Kérdés, hogy lesz-e erre vállalkozó utas.
Ma is szórólapokat találtam a postaládámban, mint annyiszor. A legtöbbször mennek is azonnal a kukába, de gondoltam az egyiket elolvasom, mivel szép a grafikája, logikus a tervezése. A mérete nem nagy, épp akkora, amekkorának lennie kell.
"Dömötör WC-tartály akció!" hirdeti a szórólap, persze a kötőjelet kifelejtették. A hirdetés lényege, hogy a régi, sok vizet fogyasztó WC-tartályt "extra kedvezményes áron", "fix bruttó 9800" ft-ért lecserélik a "már jól ismert és rendkívül megbízható, víztakarékos" Dömötör WC-tartályra. Ebben az árban benne van a termék, a kiszállítás, és a felszerelés ára. A garancia egy év, és az akció a készlet erejéig tart. Megjegyzem, nagy lehet a készlet, mert egy éve a cég szórólapja ugyanezzel a szöveggel jött.
Nos, én épp nem tervezem a WC-tartályom cseréjét, de eszembe jutott néhány gondolat, amelyet ide leírok.
Ha valaki, akkor én teljes szívvel és lélekkel szeretném, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások (a kkv-k) fejlődjenek, erősödjenek, munkát adjanak hazánk munkavállalóinak, jó és olcsó termékeket állítsanak elő, amelyeket a magyar fogyasztó a külföldi termékekkel (különösen az olcsó távol-keleti gagyival) szemben előnyben részesít.
Ennek feltétele lenne azonban a jó minőség, a vonzó forma, és - most mondom a lényeget! - a korszerű technológiák beépítése a termékekbe. 2010-ben - kérem, szépen -, már nem lehet rásózni az emberekre az 1980-as évek technológiáját. Az idő nem áll meg, és ezt ugye, ha nem mástól, hát Máté Pétertől is tudjuk (bár ő a szél megfordításáról énekel. :-).
.
No, de mit akadékoskodom én itt, mi az, amit konkrétan elvárnék a magyar vállalkozásoktól (magamat is beleértve)?
Például, egy WC-tartálynál elvárom, hogy mellé, alá, fölé szereljenek egy kisebb tartályt, amelybe beletöltöm a WC-öblítő folyadékot, hogy ne kelljen állandóan, minden egyes alkalommal kézzel töltögetnem a WC csészébe, esetleg véletlenül mellé.
Vagy, vegyük a vízórát. Ettől az igényes ember ma már elvárná, hogy egy 1000 forintos rádiós külső-belső hőmérőhöz hasonlóan távoli ponton is jelezze a mért értéket, ne adj isten wifi kapcsolaton vagy akár Bluetoothon keresztül is. Ez például, akkor lenne hasznos, ha nehezen hozzáférhető aknában van a vízóra, vagy télen, hóviharban, esőben kell épp leolvasni.
Nem jártam Japánban, de olvastam róla, hogy ott a WC már egy élményfürdővel és minilaborral kezd vetekedni, lévén, hogy minden elektronikusan szabályozott, tele van zsúfolva érzékelőkkel, elektromágneses szelepekkel, villogó LED-ekkel stb. (Mellékesen, egy piros vagy zöld led fillérekbe kerül.) Azt is el tudom képzelni, hogy a WC ajtajára LCD-kijelzőt szerelnek, amelyen internetezni lehet, de ez már tényleg túlzás. :-)
A versenyképességért, annak megőrzéséért keményen meg kell küzdeni, manapság a piacon maradni csak high-techel lehet.
Nos, ennyi ötletet tudok adni ingyen, a többiért már fizetni kellene... :-)
Budapesti helyszínnel tartok felkészítőket szakfordítással kapcsolatos témában.
A felkészítés 3 részből áll:
1. Általános elméleti kérdések
2. Fordítástámogató eszközök, szoftverek (Trados, Wordfast)
3. Fordító, mint szabadúszó vagy egyéni vállalkozó (vállalkozási ismeretek)
A felkészítés diavetítéssel egybekötött, részenként 3x45 perces órából áll, minimum 5 fő jelentkezése esetén indul.
Nagyon divatos téma lett a LED, mint fényforrás, én magam is beleszédültem. A lakásom világítása mostanra háromnegyed részben ilyen lámpákkal van megoldva.
Kb. 50 ezer ft-ot fektettem be ebbe.
Mutatok egy táblázatot:
Nem vettem figyelembe a villanyáram árának emelkedését, és azt sem, hogy 1000 óra után új izzót, 2000 óra után új halogént kell venni. Ezek nem nagy tételek, de valamicskét még javítanak a mérlegen. A fenti táblázatból jól látható, hogy a LED-es lámpákkal a 3. év után jobban járunk, mint a hagyományos izzókkal, bár a kompakt fénycsövek 10 év után is gazdaságosabbak, mint a ledek. (Ugyanerre a következtetésre jutott ennek a cikknek a szerzője is.)
A LED-ek fő előnye, hogy a kapcsoló megnyomása után azonnal világítanak, nem kell várni, hogy felmelegedjenek. Megtérülés szempontjából a jó öreg fluoreszcens fénycsövek, neoncsövek és a felserdült kompakt fénycsövek verhetetlenek. Leszámítva, hogy az olcsók hunyorognak.
A LED-eknél a kezdeti beruházás nagyon tud fájni, de ha ajándékba kapod őket, vagy a cég állja a cechet, akkor ki ne hagyd!
Egyébként, nem is olyan rossz ötlet LED-es lámpákat adni Karácsony előtt a szeretett személyeknek. Főleg a kispénzű nyugdíjas nagyszülőknek ajánlott ilyent vinni, felér egy mini életjáradékkal. Az ökölszabály az, hogy egy 100 w-os izzót 22-24 W-os (kompakt) fénycsővel vagy CDM-mel, vagy 12-14 W-os LED-es lámpával lehet kiváltani.
A mikroprojektorokban is egyébként LED-ek vannak, de jó drágák, 75k-tól felfelé.
Ami ritka, még nekem sincs, a LED-es fénycsövek. 8-30 ezer ft áron már kaphatók, és sokkal izgalmasabbnak tűnnek, mint a szpot-, körte- vagy gyertyalámpák. Én a kis teljesítményű LED-ek vásárlását lakótérbe nem ajánlom. Ha az ember látni is akar valamit, minimum 7 W-os LED-et kell venni.
(Pl. ez a 7 W-os LED 7370 ft, de ez a minimum.)
A hatékonyság csúcsa az, ha a LED-ek olyan akkumulátorról mennek, amelyet napelem tölt fel.
A kedvenc körteformájú ledem a GeoBulb®, amely magán viseli egy tehetséges formatervező kéznyomát. A megadott linken a különböző fehér fények közötti különbség is látható.
A ledekből is vannak távirányítóval fel/le kapcsolhatók, fény-, illetve mozgásérzékelővel felszereltek, dimmelhetők, színváltók, csíramentesítők (ezek ibolyántúli fényt bocsátanak ki, és fertőtlenítésre használják őket), vízállók (akváriumba), növények növekedését serkentők, hangérzékelők stb.
A fenti körte alakú LED kb. 5 ezer ft-ba került 2009. decemberben a Praktikerben. Azóta olcsóbb lett. 3 W-ot fogyaszt, és egy normál 25 W-os izzónak felel meg. Belül a LED-es fényforrásokat egy háromszög alakú hasábra rögzítették, ami szerintem nem egy jó megoldás. Sokkal jobban néz ki a kukoricacső alakú elrendezés (a ledek egy hengerpalástra vannak felfűzve). Az ilyen konfigurációkkal 270°-os világítási szöget lehet elérni. A foglalat a megszokott E27-es, de kaphatók E14-es (gyertya) foglalatúak is. Előnyük, hogy nem igényelnek különleges lámpatestet; az ember hazaviszi, és máris be lehet csavarni őket a szokványos háztartási foglalatokba.
Jó hírek
2009. január 29-én a brit Daily Mail on-line kiadása arról tudósított, hogy Colin Humphreys, a Cambridge-i Egyetem professzora olyan LED-es fényforrásokat fejleszt, amelyeknek darabja 2 font (kb. 600 ft) és élettartama 60 év lesz. Kereskedelmi forgalomba 2011 elején kerülnének. Majd meglátjuk, csak nehogy úgy járjunk, mint Michael Bowers (a Vanderbilt Egyetem hallgatója volt) kvantumpontos csodaledjével, amelyből 2005. óta sem lett semmi kézzelfogható.
Az OLED-ek (szerves LED-ek) terén is volt némi mozgolódás az OSRAM és a BASF környékén 2008-ban, de még nem lett belőle otthoni világításra használható kereskedelmi termék.
Nem szeretném elhallgatni ebben a posztban sem, hogy vannak azért a ledeken kívül is más, az izzóknál gazdaságosabb világítási technológiák, amelyek ráadásul szép színspektrumot adnak:
Az elektródamentes indukciós fluoreszcens lámpákNikola Tesla megvalósult álmát jelentik. Hosszabb az élettartamuk, mint a kompakt fénycsöveknek. Belső előtéttel átlagban 15.000 óráig bírják, de külső előtéttel 100.000 árát is működnek. Persze, az áruk sem olcsó: 9 ezer ft körül van a belső előtéttel szerelteknek. Fontos hátrányuk, hogy a kibocsátott fényáram a kezdeti értékről az üzemidő feléig fokozatosan a felére csökken, majd utána majdnem állandó marad. előnyük, hogy 250 kHz-en vagy 2,5 MHz-en működnek, tehát nem villognak. Ezeknek egy változata a nagyhatékonyságú plazmalámpák (a HEP-ek).
A hidegkatódos fluoreszcens lámpák (angolul: cold cathode fluorescent lamps; rövidítve: CCFL) alkalmazása a világításban szintén nagy lehetőségeket rejt. Ezeket jelenleg főleg szkennerekben, LCD képernyőknél használják, de sok modder is ilyen fényforrásokkal teszi feltűnővé a számítógépét.
Nagy fényhasznosítású, új fejlesztésű háromsávos fénycsövek: egy 16 W-os fénycső kivált egy 100 w-os izzót. Élettartamuk elérheti a 20.000 órát, és 6-700 ft körüli áron kaphatók, de van belőlük olyan, amely 32.000 órát bírja, és az is csak 1000 ft! Ezeknél is jobbak az ötsávos fénycsövek, mert teljes spektrumú, kiváló színvisszaadású nappali fényt kibocsátó fényforrások, a napfényhez hasonló spektrumot nyújtanak. 2000 ft körüli áruk van, és ami a legfontosabb, nem fáj tőlük a fejed. (Kiegészítés: persze, hiába jó a fénycső, ha rossz minőségű az előtét. Tehát, erre is figyelni kell.)
A fenti LED-es szpotlámpa kb. 5 W-os, tehát egy LED kb. 1,5 W-os, ami nagy teljesítménynek számít. A fényereje kb. 40 W-os normál izzónak felel. Amikor én vásároltam a Praktikerben (2009. decemberben) 8000 ft körül volt az ára.
A nagyintenzitású kisülőlámpákról is fogok valamikor írni, mert az utóbbi időben elég mostohán bánunk velük. Pedig azt írja róluk a Tungsram honlapja, hogy:
Nagy fényhasznosításúak és energiatakarékosak
Nagy fényáramot adnak
Nagy fényáram-állandóság az egész élettartam alatt
A leghosszabb élettartam a fényforrások között
Sokféle színhőmérséklet.
Nagynyomású nátriumlámpák (High Pressure Sodium = HPS) a leggazdaságosabb nagy teljesítményű fényforrások, több mint 10-szer gazdaságosabbak a hagyományos izzóknál. (Forrás) Wattonként 100 lumenes fényerővel sugároznak, 12–22%-os a hatékonyságok. Csak 35 W-nál erősebb típusaik vannak, így csak nagy terek (utcák, csarnokok) megvilágítására érdemes használni őket. A 2700 Kelvines színhőmérsékletű White SON változatok melegfehér fényt adnak, ráadásul a színvisszaadási tényezőjük (CRI) is elfogadható: 82-es (az izzószálas vagy halogén égők 3200 Kelvin fokon nyújtott 100-as értékéhez képest). Hátrányuk, hogy hosszú a bemelegedési idejük. Az izzók és halogének színvisszaadási képességét a kerámia kisülőcsöves fémhalogén(CDM) lámpák közelítik meg a legjobban, 96-os CRI értékkel. Ezek kb. 5-ször kevesebb áramot fogyasztanak, ugyanannyi fényáramnál, mint az izzószálas égők, tehát a kompakt fénycsövekkel vannak egy szinten. (Egy 20 W-os CDM 1650 lument ad és 6000 órán át működik!) Specialistájuk a Philips volt, de a többi lámpagyártó is kitanulta ezeknek a csínját-bínját. A 20 W-os típusokat ezekből először a GE fejlesztette ki, főleg szpotokba. Átmérőjük 20-25 mm, hosszuk kb. 80 mm. Egy a bajuk: egy 35 W-os kerámia fémhalogén lámpa kb. 10.000 ft. Csoda-e, hogy a fogyasztók nem is nagyon hallottak róluk? A Tungsram 2005 óta gyárt ConstantColor márkanéven kerámiás fémhalogén lámpákat, és a katalógusuk szerint létezik E27-es foglalatú lámpa is, de gyakorlatilag a kereskedelemben nem kaphatók, talán csak rendelésre lehet ezekből vásárolni.
Külső hivatkozások
Prohardver.hu. Ebből a fórumból tudtam meg, hogy létezik ipari wolframszálas izzó is, amelynek élettartama 14.000 óra. Az ára 3 dollár, tehát kb. 555 ft. A gyártó 18 hónap folyamatos világítást, vagy legfeljebb 6 éves átlagos háztartási használatot ígér. Hogy mik vannak...
SymbianOS-tól rendelni is lehet kézműipari termékeket.
Ha valaki nagy tételben akar Kínából rendelni, azt is megteheti. Távirányítós körte alakú RGB LED (színét lehet változtatni) 25 db-os csomagban 30 dollár (5600 ft), de erre még vámot, áfát, illetéket stb. kell fizetni. A 6 W-os (E27-es) kukoricaled - ha tizet rendelsz - 21 dollárba (3900 ft) kerül darabja, plusz az áfa stb.
Itt SMD ledekkel felszerelt, házi készítésű lámpákat lehet rendelni olcsón.
Magyarországon is egyre több világítástechnikai és más áruház van, amely LED-es lámpákat forgalmaz. Néha a gyártók (mint például a Landlite, vagy az Osram, de az utóbbiaknak nem mehet valami jól az üzlet, mert nem volt pénzük magyarra fordítani a honlapot) maguk is működtetnek webáruházat. Érdekes vagy inkább sajnálatos módon nálunk még a kisteljesítményű, egyszerűbb ledek kaphatók csak, úgy látszik, hogy a gyártók és nagykereskedők itt próbálják még eladni a kifutott termékeiket. Nagyteljesítményű, különböző extra funkciókat nyújtó vagy éppenséggel fénycső típusú LED nagyon kevés van, az is csak jó drágán. A LED-ek gyártói között a Tungsramot ne keresd: az amerikai tulajdonos, a General Electric nem tartotta érdemesnek idehozni a LED-es technológiát, gondolta jó nekünk a régi jó izzókörte, esetleg a halogén vagy a kompakt fénycső. Minek a magyarnak LED? (A leépítések ebből valahogy logikusan következnek...) Ettől függetlenül érdemes felkeresni a Tungsram Márkaboltot Budapesten a VII. kerületi Király u. 43-45-ben, de több márkakereskedés is van, pl.: 1037 Budapest, Bécsi út 67.)
Végül, egy kis LED-dús csemege, megszállottaknak. (A belinkelt honlapon az ausztrál Peter (TDU) - aki a fizika szak 1. évéig jutott, majd kirúgták - sok más őrültsége is megnézhető.)
