Az alábbi levelet 2003-ban írtam az igazságügyminiszternek.
Azóta a helyzet nem változott, sőt, rosszabb lett. Még rosszabb.
2010. augusztus 4., szerda
2010. július 6., kedd
Magyar ragozó program
Nemrég fejeztem be egy projektet, amelynek keretében kb. 40 ezer főnév és 4500 melléknév ragozott alakját állítottam elő egy C++ nyelven írt programmal. Az algoritmusok kidolgozása után, a program megírásában nagy segítségemre volt Lakatos Ferenc informatika szakos egyetemi hallgató. Ezúton is köszönet neki!
A magyar nyelv, mint tudjuk, erősen ragozós (agglutináló) nyelv, a szavakhoz háromféle toldalék járulhat: képző, jel vagy rag.
Egy ragozó program természetesen nem tud minden magyar főnevet és melléknevet helyesen ragozni, ugyanis rengeteg a kivétel, amelyeket külön kell kezelni. Ráadásul, a kivételek alól is vannak kivételek! A szavaknak nem csak a formáját kell figyelni, hanem a jelentését is, ehhez pedig emberi intelligencia kell. Például: a tó főnév töbesszáma tavak, de a kilátó többesszáma nem kilátavak, hanem kilátók. A kivételek és a kivételek kivételeinek kezelése után is akad még javítgatnivaló.
A projekt keretében én egészen pontosan 38.084 főnévvel és 4771 melléknévvel dolgoztam, amelyeket akapvetően az on-line magyar-román szótáramból exportáltam, majd ellenőriztem. A korrektúra tehát 38084x56 + 4771x20 = 2 228 124 szóalak ellenőrzését jelentette, amely önmagában is egy hatalmas munka. Ebben 2 munkatárs segített, akik ennek a mennyiségnek kb. 5%-át ellenőrizték, a többi 95% az én feladatom maradt.
A munka egy nagy internetes keresőszolgáltatónak készült, a projekt végső célja az internetes keresés optimalizálása (SEO). Konkrétabban: amikor a keresőben beírjuk például a „ház” szót, a keresés eredményei között ennek a szónak ragozott alakjai is (házam, házad, háza, házak stb.) jelenjenek meg. [Megj.: Ez a példa talán nem is a legjobb, hisz a „ház” kulcsszóra könnyű megtalálni a „házak” szót is, de például a „szerelem” szó esetében ez nem ilyen könnyű, mert többesszáma ”szerelmek”.] Tehát, aki mostantól az interneten keres, annak elvileg több és pontosabb találat adódik.
Részemről a munka menete a következő volt:
A projektért kapott díjazás természetesen nem fedezi a befektetett energiát, de ennek ellenére élveztem ezt a munkát, és szívesen dolgoznék a folytatásán. Ugyanis a 266 szóalaknak a negyede sem készült el.
A magyar nyelv, mint tudjuk, erősen ragozós (agglutináló) nyelv, a szavakhoz háromféle toldalék járulhat: képző, jel vagy rag.
- A képzők megváltoztatják a szó jelentését, gyakran szófaját is. A képzőkkel igéből igét, névszóból igét, igéből névszót és névszóból névszót tudunk alkotni. A szótárakban ezek általában önálló bejegyzésként szerepelnek, a projekt keretében ezekkel nem foglalkoztam.
- A ragok a szó mondatban betöltött szerepét jelölik, a jelentését nem módosítják, tehát nem alkotnak új szót. Példák: birtokos rag, tárgyrag, határozói ragok...
- A jelek sem alkotnak új szót, sőt, a szó mondatbeli szerepét sem változtatják meg. Példa a jelekre: többesszám jele, birtokos jel...
Egy ragozó program természetesen nem tud minden magyar főnevet és melléknevet helyesen ragozni, ugyanis rengeteg a kivétel, amelyeket külön kell kezelni. Ráadásul, a kivételek alól is vannak kivételek! A szavaknak nem csak a formáját kell figyelni, hanem a jelentését is, ehhez pedig emberi intelligencia kell. Például: a tó főnév töbesszáma tavak, de a kilátó többesszáma nem kilátavak, hanem kilátók. A kivételek és a kivételek kivételeinek kezelése után is akad még javítgatnivaló.
A projekt keretében én egészen pontosan 38.084 főnévvel és 4771 melléknévvel dolgoztam, amelyeket akapvetően az on-line magyar-román szótáramból exportáltam, majd ellenőriztem. A korrektúra tehát 38084x56 + 4771x20 = 2 228 124 szóalak ellenőrzését jelentette, amely önmagában is egy hatalmas munka. Ebben 2 munkatárs segített, akik ennek a mennyiségnek kb. 5%-át ellenőrizték, a többi 95% az én feladatom maradt.
A munka egy nagy internetes keresőszolgáltatónak készült, a projekt végső célja az internetes keresés optimalizálása (SEO). Konkrétabban: amikor a keresőben beírjuk például a „ház” szót, a keresés eredményei között ennek a szónak ragozott alakjai is (házam, házad, háza, házak stb.) jelenjenek meg. [Megj.: Ez a példa talán nem is a legjobb, hisz a „ház” kulcsszóra könnyű megtalálni a „házak” szót is, de például a „szerelem” szó esetében ez nem ilyen könnyű, mert többesszáma ”szerelmek”.] Tehát, aki mostantól az interneten keres, annak elvileg több és pontosabb találat adódik.
Részemről a munka menete a következő volt:
- a feladat felmérése, munkaterv kidolgozása: kb. 2 hét;
- szoftverfejlesztés: kb. 1 hónap;
- korrektúra: kb. 3 hét.
A projektért kapott díjazás természetesen nem fedezi a befektetett energiát, de ennek ellenére élveztem ezt a munkát, és szívesen dolgoznék a folytatásán. Ugyanis a 266 szóalaknak a negyede sem készült el.
2010. május 12., szerda
Ha ET nem akar idejönni, menjünk mi hozzá!
A vak is látja, hogy az űrkutatás az Apollo-program után megtorpant, nincs látványos fejlődés. A tapasztalatszerzés, a lassú fejlődés korát éljük, készülődünk a visszatérésre a Holdra és a Mars meghódítására. Egy valami azonban lassan tudatosul bennünk: a világűrt nem az embernek találták fel. Más szóval, az ember biológiai fejlődése nem a világűr körülményeinek megfelelő alkalmazkodás jegyében történt.
Itt tartunk
A csillagközi utazások - legalábbis belátható időn belül - nem olyan egyszerűek, ahogy több sci-fi író megálmodta. De még a bolygóközi repülés sem díszmenet! Ebből három nagyon fontos dolog következik:
- nagyon meg kell becsülni ezt a sokszor sárgolyónak (vallásosok által Siralom völgyének) gúnyolt Föld nevű bolygónkat;
- fejleszteni kell a robotokat, de ez nem fog menni mesterséges intelligencia nélkül;
- el kell gondolkodni azon, hogy mely lények lehetnek ideálisak a csillagközi utazgatásokhoz.
Mivel az első két pont agyon van tárgyalva, én most a harmadiknak fogok nekiugrani.
Az emberes űrutazásoknál nagyon sok probléma felmerül. Ezekből a két legfontosabb a gravitáció hiánya és az erős sugárzás. Lássuk a gravitáció hiányának problémáját!
Itt két lehetőség adódik:
I.) Az emberi test átalakítása úgy, hogy jobban bírja a gravitáció hiányát.
Többször elgondolkodtam azon, hogy milyen élőlények lennének ideálisak egy csillagközi utazáshoz. Arra a következtetésre jutottam, hogy főleg a olyan gerinctelenek, mint a polip, a medúza vagy a tintahal teste viselné el legjobban a gravitáció hiányát. Persze az űrhajóban ekkor nem levegő lenne, hanem víz, a vele járó minden előnnyel (sugárzásvédelem, a magas nehézségi gyorsulások jobb elviselése - de ezek a tengeri élőlények amúgy is jól bírják a nagy nyomást, amely hatásában egyenértékű a nagy gyorsulással).
Elképzelhető, hogy a sci-fi szerzők teljes tévúton járnak. A földre leszálló, majd sétafikáló és nekünk integető, esetleg velünk kezet fogó idegenek valószínűtlenek (de bármilyen ET létezése sem biztos!), és ha mégis idejön egy földönkívüli értelmes lényeket tartalmazó űrhajó, akkor első dolga lesz lemerülni az óceánba, és onnan kezdeni el a Föld felderítését. Ha ne adj Isten, nem sikerül a lemerülés, és a szárazföldbe csapódik, akkor az első emberek - nyilván katonai egységek - amelyek a helyszínre sietnek, a következőt fogják látni: a sérült űrhajóból undorító, bűzös trutymó folyik (amelyet gyorsan fel kell takarítani, a fertőzés veszély miatt), és esetleg csápokat fogunk látni, amelyek össze-vissza kalimpálnak.Az emberi test átalakítása nyilván génmanipulációval történne, bár ez a lehetőség erkölcsi és más aggályok miatt nem nagyon jöhet szóba. Robotos misszióknál azonban szóba jöhetnek polipszerű androidok. (Megjegyzem, hogy a polipok már eleve intelligens állatok.)
II.) A gravitációs mező imitálása mesterséges eszközökkel.
Erre klasszikus példa az űrhajó forgása (általában percenként hatszor) saját tengelye körül. Hangsúlyozni kell, hogy ekkor nem hozunk létre gravitációs mezőt, hanem centrifugális erő keletkezik, amely az űrhajóban lévő élőlényeket és tárgyakat az űrhajó külső falának nyomja. A legideálisabb az lenne, ha az űrhajó három, egymást fedő, egymástól mágneses térrel elválasztott rétegből tevődne össze:
- a külső burok véd a sugárzások és mikrometeorit becsapódások ellen. Fix, nem forog, ez előnyös a megfigyelések és navigáció szempontjából;
- a középső rétegben található az űrhajó biotópja (emberek, állatok, növények). Ez az, amely forog, és az egyenlítő mentén biztosítja a földihez hasonló mesterséges gravitációt. A pólusoknál persze nem.
- a belső magban lenne az űrhajó erőműve, a létfenntartó rendszerek energiaforrásai stb.
2010. április 11., vasárnap
Vereckei emlékmű vagy Sziszifusz emlékműve?
Az előbb olvastam a hírt, hogy ismét meggyalázták a vereckei honfoglalás-emlékművet. Utoljára tavaly gyalázták meg, tehát úgy látszik menetrendszerűvé vált a vandalizmus. A tetteseket akkor nem találta meg az ukrán rendőrség, és majdnem biztos vagyok benne, hogy most sem fogja. Hamarosan gondolom megindul az adománygyűjtés a helyreállításra, vagy esetleg a magyar állam fogja pályázati pénzből azt támogatni. Egyik megoldás sem jó.
Évek, évtizedek óta tapasztalom, hogy bennünk, magyarokban - muszáj így általánosítva fogalmaznom - (amellett, hogy egy román nacionalista szerint mind jó fejek vagyunk, de sajnos egytől egyig Árpád vezérek akarunk lenni) megvan a lelkesedés mindenféle ötlet iránt, de képtelenek vagyunk végiggondolni MINDEN feltételt, körülményt, következményt. Amikor pedig a dolgok balul sülnek el, akkor jön a kéztördelés, a sopánkodás, és a felelősség áthárítása. Nem gondoltunk erre, nem gondoltunk arra, és mindig mások a hibások, mi egyenként jók vagyunk, legfeljebb nem tudunk összefogni. Pedig külön-külön milyen tökéletes alkotásai vagyunk a teremtésnek. Olyannyira tökéletesek, hogy szobrokat emelünk úton-útfélen. Szavamra mondom, ha a szobrokra, holt kövekre és fémre költött pénz felét gyerekek nemzésére és azok felnevelésére fordítanánk, talán a kevesebb szobrot is kevesebbszer tudnák meggyalázni mások.
Eddig volt bennem a füstölgés, és akkor a lényegre térek.
Egy létesítmény - legyen az lakóház, középület vagy művészi alkotás - létrehozása nem fejeződik be azzal, hogy felhúzzuk, a kivitelezőnek kifizetjük a munkadíjat, és elmegyünk sörözni.
Minden ingatlan, de ingó vagyon esetében is fel kell tenni a kérdést, hogy szavatolt-e a biztonsága. Mert egyébként mi értelme van anyagi és szellemi javakat létrehozni, ha kínkeserves munkánk gyümölcsét mások élvezik, vagy tönkreteszik?
A vereckei műemlék biztonságára senki nem gondolt? Őket csak addig érdekelte ez a projekt, amíg összegyűlt a pénz, felépült aminek fel kellett épülnie, oszt jó napot?
Nem kért engem fel senki arra, hogy biztonságtechnikai tanácsokat adjak, sőt, nem vagyok e terület szakértője, de laikusként is tudom, hogy lennének olyan műszaki megoldások, amelyekkel a vereckei műemléket meg lehetne védeni a rombolók aljasságától. Sok minden szóba jöhet: internetre kötött webkamera; rejtett, helyi adattárolóra felvevő videokamera stb. stb.
Természetesen ezek is pénzbe kerülnének, de szerintem kevesebbe, mint az állandó javítgatások, nem beszélve az erkölcsi kárról.
Évek, évtizedek óta tapasztalom, hogy bennünk, magyarokban - muszáj így általánosítva fogalmaznom - (amellett, hogy egy román nacionalista szerint mind jó fejek vagyunk, de sajnos egytől egyig Árpád vezérek akarunk lenni) megvan a lelkesedés mindenféle ötlet iránt, de képtelenek vagyunk végiggondolni MINDEN feltételt, körülményt, következményt. Amikor pedig a dolgok balul sülnek el, akkor jön a kéztördelés, a sopánkodás, és a felelősség áthárítása. Nem gondoltunk erre, nem gondoltunk arra, és mindig mások a hibások, mi egyenként jók vagyunk, legfeljebb nem tudunk összefogni. Pedig külön-külön milyen tökéletes alkotásai vagyunk a teremtésnek. Olyannyira tökéletesek, hogy szobrokat emelünk úton-útfélen. Szavamra mondom, ha a szobrokra, holt kövekre és fémre költött pénz felét gyerekek nemzésére és azok felnevelésére fordítanánk, talán a kevesebb szobrot is kevesebbszer tudnák meggyalázni mások.
Eddig volt bennem a füstölgés, és akkor a lényegre térek.
Egy létesítmény - legyen az lakóház, középület vagy művészi alkotás - létrehozása nem fejeződik be azzal, hogy felhúzzuk, a kivitelezőnek kifizetjük a munkadíjat, és elmegyünk sörözni.
Minden ingatlan, de ingó vagyon esetében is fel kell tenni a kérdést, hogy szavatolt-e a biztonsága. Mert egyébként mi értelme van anyagi és szellemi javakat létrehozni, ha kínkeserves munkánk gyümölcsét mások élvezik, vagy tönkreteszik?
A vereckei műemlék biztonságára senki nem gondolt? Őket csak addig érdekelte ez a projekt, amíg összegyűlt a pénz, felépült aminek fel kellett épülnie, oszt jó napot?
Nem kért engem fel senki arra, hogy biztonságtechnikai tanácsokat adjak, sőt, nem vagyok e terület szakértője, de laikusként is tudom, hogy lennének olyan műszaki megoldások, amelyekkel a vereckei műemléket meg lehetne védeni a rombolók aljasságától. Sok minden szóba jöhet: internetre kötött webkamera; rejtett, helyi adattárolóra felvevő videokamera stb. stb.
Természetesen ezek is pénzbe kerülnének, de szerintem kevesebbe, mint az állandó javítgatások, nem beszélve az erkölcsi kárról.
2010. április 5., hétfő
Görög karakánság
Mindig is nagy csodálója voltam az ókori görög kultúrának, és bár a mai Görögországból gazdasági válságról és erőteljes utcai tüntetésekről érkeznek hírek, szerintem ma is figyelemre méltó Görögország fejlődése, a Kelet-Mediterráneum, a középkori Lepantó térségében játszott szerepe. Még a Törökországgal fennálló viszonyt is sikerült stabilizálni. Pedig a kétoldalú konfliktusokat sok probléma terhelte; nem sorolom fel őket, elég csak a ciprusi kérdésre vagy az égei-tengeri vélt vagy valós légtérsértésekre gondolni. Körülbelül 15 éve enyhülés kezdődött a két ország viszonyában, köszönhetően elsősorban a görögök nagyvonalúságának, amellyel a törökök EU-csatlakozása mellé álltak, bár ebben benne lehet egy olyan számítás is, hogy Törökország úgysem lesz egyhamar az EU-tagja, így a gesztus csak szimbolikus értékű. A másik figyelemreméltó fejlemény az ún. földrengés-diplomácia, amely a földrengések miatt kialakult helyzetben megnyilvánuló kölcsönös segítőkészségből nőtte ki magát.
No, de nem a görög-török kapcsolatokról akarok most írni, hanem a görög-macedón névvitáról.
Miről van szó?
Amikor Jugoszlávia tagállamai kezdtek önállóvá válni, a kb. negyed-magyarországnyi dél-keleti kis tagállam "Macedónia" neve elfogadhatatlan volt Athénnak, mivel - érveltek ők - az északi szláv állam csak bitorolja az ókori Macedónia nevet, és különben is Görögország egyik tartománya épp ezt a nevet viseli, amelyet az új önálló állam, szerintük, nem vehet fel. Skopje végül (1995. szeptember 13-án) el kellett, hogy fogadja a déli szomszéd nyomását, és az új, Belgrádtól 1991. szeptember 8-án függetlenedett állam "Macedónia volt jugoszláv tagköztársaság" (angol rövidítése: FYROM) néven lehetett az ENSZ tagja.
Egyébként, a két ország között nem rosszak a kereskedelmi kapcsolatok, még területi viták sincsenek közöttük, a konfliktus forrása mindössze a Macedónia országnév.
Kicsit erőltetett hasonlattal, valahogy úgy kell ezt elképzelni, mintha a Magyar Királyság, Róma, vagy Rumélia (a Török Birodalom európai tartománya) 1862-ben tiltakozott volna azért, hogy a Moldva és Havasalföldből 1859-ben személyi unióval létrejött Románia ne viselje választott nevét (Román Fejedelemség, majd 1878-tól Román Királyság, röviden Románia).
Görögország ezt megtette, meg merte tenni, és az így kibontakozott konfliktust nevezik görög-macedón névvitának. Nem egy üres tiltakozásról van szó, ugyanis Athén megvétózta Macedónia csatlakozását a NATO-hoz (2004-ben Bukarestben a NATO meghívta Macedóniát a csatlakozásra!), és most Macedónia EU-s csatlakozását hátráltatja. A tét tehát Skopje számára óriási, így nem csoda, hogy a macedón politikai vezetők mostanában hajlanak arra, hogy engednek a 48-ból, és esetleg elfogadnák országuk neveként az Észak-Macedónia kifejezést.
Emlékezzünk vissza, milyen simán elfogadta az 1999. március 12-én NATO-taggá vált Magyarország Románia 2004. március 29-i csatlakozását. Ugyanez megismétlődött az Európai Unióval. A 2004. május 1-én csatlakozott Magyarországnak egy kukk megjegyzése sem volt Románia 2007. január 1-i csatlakozásával kapcsolatban. Pedig itt nem egy névvitáról volt szó, nem egy hivatalos országnév volt a tét, hanem a magyar nemzet jelentős, határokon kívül rekedt részeiről!
Elismerem, hogy Görögország és Macedónia, illetve Magyarország és Románia között mások voltak az erőviszonyok, a nemzetközi porondon már elfoglalt helyzet, de ha valaki (valami, egy állam) bebeszéli magának a saját jelentéktelenségét, "mer kicsi lenni", akkor nem is lehet reménykedni a határozott érdekképviseletben. Mindenesetre, ha a gyorsvonat el is ment, a "székely gőzöst" még el lehet kapni. Kérdés, hogy lesz-e erre vállalkozó utas.
No, de nem a görög-török kapcsolatokról akarok most írni, hanem a görög-macedón névvitáról.
Miről van szó?
Amikor Jugoszlávia tagállamai kezdtek önállóvá válni, a kb. negyed-magyarországnyi dél-keleti kis tagállam "Macedónia" neve elfogadhatatlan volt Athénnak, mivel - érveltek ők - az északi szláv állam csak bitorolja az ókori Macedónia nevet, és különben is Görögország egyik tartománya épp ezt a nevet viseli, amelyet az új önálló állam, szerintük, nem vehet fel. Skopje végül (1995. szeptember 13-án) el kellett, hogy fogadja a déli szomszéd nyomását, és az új, Belgrádtól 1991. szeptember 8-án függetlenedett állam "Macedónia volt jugoszláv tagköztársaság" (angol rövidítése: FYROM) néven lehetett az ENSZ tagja.
Egyébként, a két ország között nem rosszak a kereskedelmi kapcsolatok, még területi viták sincsenek közöttük, a konfliktus forrása mindössze a Macedónia országnév.
Kicsit erőltetett hasonlattal, valahogy úgy kell ezt elképzelni, mintha a Magyar Királyság, Róma, vagy Rumélia (a Török Birodalom európai tartománya) 1862-ben tiltakozott volna azért, hogy a Moldva és Havasalföldből 1859-ben személyi unióval létrejött Románia ne viselje választott nevét (Román Fejedelemség, majd 1878-tól Román Királyság, röviden Románia).
Görögország ezt megtette, meg merte tenni, és az így kibontakozott konfliktust nevezik görög-macedón névvitának. Nem egy üres tiltakozásról van szó, ugyanis Athén megvétózta Macedónia csatlakozását a NATO-hoz (2004-ben Bukarestben a NATO meghívta Macedóniát a csatlakozásra!), és most Macedónia EU-s csatlakozását hátráltatja. A tét tehát Skopje számára óriási, így nem csoda, hogy a macedón politikai vezetők mostanában hajlanak arra, hogy engednek a 48-ból, és esetleg elfogadnák országuk neveként az Észak-Macedónia kifejezést.
Emlékezzünk vissza, milyen simán elfogadta az 1999. március 12-én NATO-taggá vált Magyarország Románia 2004. március 29-i csatlakozását. Ugyanez megismétlődött az Európai Unióval. A 2004. május 1-én csatlakozott Magyarországnak egy kukk megjegyzése sem volt Románia 2007. január 1-i csatlakozásával kapcsolatban. Pedig itt nem egy névvitáról volt szó, nem egy hivatalos országnév volt a tét, hanem a magyar nemzet jelentős, határokon kívül rekedt részeiről!
Elismerem, hogy Görögország és Macedónia, illetve Magyarország és Románia között mások voltak az erőviszonyok, a nemzetközi porondon már elfoglalt helyzet, de ha valaki (valami, egy állam) bebeszéli magának a saját jelentéktelenségét, "mer kicsi lenni", akkor nem is lehet reménykedni a határozott érdekképviseletben. Mindenesetre, ha a gyorsvonat el is ment, a "székely gőzöst" még el lehet kapni. Kérdés, hogy lesz-e erre vállalkozó utas.
2010. március 1., hétfő
Magyar találékony szellem, mi lett/lesz veled?
Ma is szórólapokat találtam a postaládámban, mint annyiszor. A legtöbbször mennek is azonnal a kukába, de gondoltam az egyiket elolvasom, mivel szép a grafikája, logikus a tervezése. A mérete nem nagy, épp akkora, amekkorának lennie kell.
"Dömötör WC-tartály akció!" hirdeti a szórólap, persze a kötőjelet kifelejtették. A hirdetés lényege, hogy a régi, sok vizet fogyasztó WC-tartályt "extra kedvezményes áron", "fix bruttó 9800" ft-ért lecserélik a "már jól ismert és rendkívül megbízható, víztakarékos" Dömötör WC-tartályra. Ebben az árban benne van a termék, a kiszállítás, és a felszerelés ára. A garancia egy év, és az akció a készlet erejéig tart. Megjegyzem, nagy lehet a készlet, mert egy éve a cég szórólapja ugyanezzel a szöveggel jött.
Nos, én épp nem tervezem a WC-tartályom cseréjét, de eszembe jutott néhány gondolat, amelyet ide leírok.
Ha valaki, akkor én teljes szívvel és lélekkel szeretném, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások (a kkv-k) fejlődjenek, erősödjenek, munkát adjanak hazánk munkavállalóinak, jó és olcsó termékeket állítsanak elő, amelyeket a magyar fogyasztó a külföldi termékekkel (különösen az olcsó távol-keleti gagyival) szemben előnyben részesít.
Ennek feltétele lenne azonban a jó minőség, a vonzó forma, és - most mondom a lényeget! - a korszerű technológiák beépítése a termékekbe. 2010-ben - kérem, szépen -, már nem lehet rásózni az emberekre az 1980-as évek technológiáját. Az idő nem áll meg, és ezt ugye, ha nem mástól, hát Máté Pétertől is tudjuk (bár ő a szél megfordításáról énekel. :-).
.
No, de mit akadékoskodom én itt, mi az, amit konkrétan elvárnék a magyar vállalkozásoktól (magamat is beleértve)?
Például, egy WC-tartálynál elvárom, hogy mellé, alá, fölé szereljenek egy kisebb tartályt, amelybe beletöltöm a WC-öblítő folyadékot, hogy ne kelljen állandóan, minden egyes alkalommal kézzel töltögetnem a WC csészébe, esetleg véletlenül mellé.
Vagy, vegyük a vízórát. Ettől az igényes ember ma már elvárná, hogy egy 1000 forintos rádiós külső-belső hőmérőhöz hasonlóan távoli ponton is jelezze a mért értéket, ne adj isten wifi kapcsolaton vagy akár Bluetoothon keresztül is. Ez például, akkor lenne hasznos, ha nehezen hozzáférhető aknában van a vízóra, vagy télen, hóviharban, esőben kell épp leolvasni.
Nem jártam Japánban, de olvastam róla, hogy ott a WC már egy élményfürdővel és minilaborral kezd vetekedni, lévén, hogy minden elektronikusan szabályozott, tele van zsúfolva érzékelőkkel, elektromágneses szelepekkel, villogó LED-ekkel stb. (Mellékesen, egy piros vagy zöld led fillérekbe kerül.) Azt is el tudom képzelni, hogy a WC ajtajára LCD-kijelzőt szerelnek, amelyen internetezni lehet, de ez már tényleg túlzás. :-)
A versenyképességért, annak megőrzéséért keményen meg kell küzdeni, manapság a piacon maradni csak high-techel lehet.
Nos, ennyi ötletet tudok adni ingyen, a többiért már fizetni kellene... :-)
"Dömötör WC-tartály akció!" hirdeti a szórólap, persze a kötőjelet kifelejtették. A hirdetés lényege, hogy a régi, sok vizet fogyasztó WC-tartályt "extra kedvezményes áron", "fix bruttó 9800" ft-ért lecserélik a "már jól ismert és rendkívül megbízható, víztakarékos" Dömötör WC-tartályra. Ebben az árban benne van a termék, a kiszállítás, és a felszerelés ára. A garancia egy év, és az akció a készlet erejéig tart. Megjegyzem, nagy lehet a készlet, mert egy éve a cég szórólapja ugyanezzel a szöveggel jött.
Nos, én épp nem tervezem a WC-tartályom cseréjét, de eszembe jutott néhány gondolat, amelyet ide leírok.
Ha valaki, akkor én teljes szívvel és lélekkel szeretném, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások (a kkv-k) fejlődjenek, erősödjenek, munkát adjanak hazánk munkavállalóinak, jó és olcsó termékeket állítsanak elő, amelyeket a magyar fogyasztó a külföldi termékekkel (különösen az olcsó távol-keleti gagyival) szemben előnyben részesít.
Ennek feltétele lenne azonban a jó minőség, a vonzó forma, és - most mondom a lényeget! - a korszerű technológiák beépítése a termékekbe. 2010-ben - kérem, szépen -, már nem lehet rásózni az emberekre az 1980-as évek technológiáját. Az idő nem áll meg, és ezt ugye, ha nem mástól, hát Máté Pétertől is tudjuk (bár ő a szél megfordításáról énekel. :-).
.
No, de mit akadékoskodom én itt, mi az, amit konkrétan elvárnék a magyar vállalkozásoktól (magamat is beleértve)?
Például, egy WC-tartálynál elvárom, hogy mellé, alá, fölé szereljenek egy kisebb tartályt, amelybe beletöltöm a WC-öblítő folyadékot, hogy ne kelljen állandóan, minden egyes alkalommal kézzel töltögetnem a WC csészébe, esetleg véletlenül mellé.
Vagy, vegyük a vízórát. Ettől az igényes ember ma már elvárná, hogy egy 1000 forintos rádiós külső-belső hőmérőhöz hasonlóan távoli ponton is jelezze a mért értéket, ne adj isten wifi kapcsolaton vagy akár Bluetoothon keresztül is. Ez például, akkor lenne hasznos, ha nehezen hozzáférhető aknában van a vízóra, vagy télen, hóviharban, esőben kell épp leolvasni.
Nem jártam Japánban, de olvastam róla, hogy ott a WC már egy élményfürdővel és minilaborral kezd vetekedni, lévén, hogy minden elektronikusan szabályozott, tele van zsúfolva érzékelőkkel, elektromágneses szelepekkel, villogó LED-ekkel stb. (Mellékesen, egy piros vagy zöld led fillérekbe kerül.) Azt is el tudom képzelni, hogy a WC ajtajára LCD-kijelzőt szerelnek, amelyen internetezni lehet, de ez már tényleg túlzás. :-)
A versenyképességért, annak megőrzéséért keményen meg kell küzdeni, manapság a piacon maradni csak high-techel lehet.
Nos, ennyi ötletet tudok adni ingyen, a többiért már fizetni kellene... :-)
2010. február 14., vasárnap
Felkészítés fordítás témakörben
Budapesti helyszínnel tartok felkészítőket szakfordítással kapcsolatos témában.
A felkészítés 3 részből áll:
1. Általános elméleti kérdések
2. Fordítástámogató eszközök, szoftverek (Trados, Wordfast)
3. Fordító, mint szabadúszó vagy egyéni vállalkozó (vállalkozási ismeretek)
A felkészítés diavetítéssel egybekötött, részenként 3x45 perces órából áll, minimum 5 fő jelentkezése esetén indul.
Jelentkezni e-mailben lehet.
A felkészítés 3 részből áll:
1. Általános elméleti kérdések
2. Fordítástámogató eszközök, szoftverek (Trados, Wordfast)
3. Fordító, mint szabadúszó vagy egyéni vállalkozó (vállalkozási ismeretek)
A felkészítés diavetítéssel egybekötött, részenként 3x45 perces órából áll, minimum 5 fő jelentkezése esetén indul.
Jelentkezni e-mailben lehet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)