II. Lajos királyunk halála

Szerémi György jobbágy gyermekeként született 1490 körül. Gyulán tanult, majd több püspök mellett szolgált. Utána II. Lajos udvarában káplán lett. 1526 őszén Szapolyai Jánoshoz csatlakozott, tehát ismerhetett egyet s mást a királlyá választott vajda udvarában folyó pletykákról. Élete végén - ki tudja miért? - elhagyta Szapolyait, és öreg fejjel a Bécsi Egyetemen tanult. 1545-ben írt egy művet: Epistola de perditione regnii Hungarorum = Levél Magyarország romlásáról. Ezt Erdélyi László és Juhász László fordította magyarra. E mű is leírja II. Lajos halálát, de én most nem ezt idézem, hanem a mű függelékében közölt Tatai Miklós udvari káplán levelének egy részletét, amely szintén az összeesküvés-elméletet támasztja alá.

"És volt a háború [mohácsi csata] fővezére [magyar részről] elsősorban Szepesi György [Szapolyai János erdélyi vajda öccse], s vele Tomori Pál, aki bácsi [vagyis kalocsai] érsek volt, és már egyházi rendben volt. [A pápa szerzetesként nevezte ki kalocsai érsekké]. És sok más főembert földre terítettek ott [a mohácsi csatában] az ellenség fegyverei.


Lajos királyt [az 1526 aug. 29-i mohácsi vesztes csata után] az előbb mondott két báró maga közé vette, békésen vezették a Csele mocsáron át, s elvitték Szekcső faluba, a plébános házába. Az éjszaka nagyon sötét volt és esős; két nagy mérföldre volt az a hely, ahonnan jöttek. A plébános szobája meleg volt, s ott Lajos királyt kivetkőztették ércpáncéljából és sisakjából. Míg Lajos király fáradtan ült, hamar készítettek neki egy kis ennivalót, hogy már egyék.


Mondta Tomori Pál:
- Egyék hamar királyi felséged, mert a törökök gyorsan utánunk sietnek. - És Szepesi Györgyhöz szólt: - Nagyságod menjen szállására, én is hasonlóképpen az enyémre. Ne késlekedjünk, mindjárt lovagolnunk kell Buda felé.
- Én kész vagyok - mondta György, - menjen csak tisztelendő uraságod a szállására, én bizony a királyt megvárom.  Tomori Pál elment szállására szolganépével, lámpásokkal.
Azután pedig György mondja Lajos királynak:
- Te táncos király! Te parázna király! Te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot s a mi atyai jogunkat Lőrinc herceg összes birtokaira, aki lekötötte magát magtalanságra, s így a mi atyánk is viszont neki.
Lajos király mondja:
- Nem az én akaratom volt, hanem a mágnásoké és a főpapoké.
Megragadta [György] a királyt dühösen hajánál, s mindjárt jobb oldalába három helyen beledöfött a háromélű cseh karddal. Czettritz és a királyi felség más kamarásai megijedtek, s Tomori Pál szállására futottak, s mondták nagy hangon:
- Gyorsan, gyorsan, nagyságos uram, mert megöli Lajos királyt Szepesi György.
Hogy ezt halotta a bácsi érsek, azonnal felkelt, s tombolva rohant csapatával Szepesi György ellen, és ő [Tomori Pál] amazt ölte meg. Hogy ezt meghallotta Szepesi György hadnagya, mivel a nagyobb rész György-párti volt, viszont Pál érseket ölték meg. És az éjszaka nagyon sötét volt; házakat gyújtottak fel tűzzel a faluban, s a tűz lángja mellett több mint két óráig tartott a harc mindkét részről.
És oly nagy volt a zaj, hogy két mérföldre elhallatszott a levegőben kiáltozásuk. Úgy mondják, hogy a törökök császárának csatájában nem esett el annyi katona Mohács mezején, mint Lajos király halálának óráján. György csapata megmaradt, Tomori Páléból kevesen menekültek meg.
Az előbb mondott György hadnagya és népe tanácsot tartott, s a nevezett György meg Pál főembereket ugyanott a falu templomában egy márványsírba tették. És a királyt lepedőbe göngyölték mezítláb és fedetlen fejjel, a királynétól kapott aranyos ingében, nyakában vékony aranyláncon függő kis kereszttel, s a házassági hűség aranygyűrűjével ujján; mindezt rajta hagyták jelül a megismerésre. Azután beburkolták vértől ázott saját ruháiba, s mint valami vértanút vitték éjfélkor vissza a tó partja alá, közel a Csele faluhoz. És kis gödröt ástak neki éjjel, lámpák fényénél, s őt ott hagyták.
És ott feküdt szegény Lajos király Keresztelő János fővételének papjától Szent Márton hitvalló napjáig. János vajda nem volt a háborúban, mert őt haragjukban kétszeresen száműzették a főurak és a főpapok Lajos királlyal, és az országlakosokkal; s a haragon kívül állott Szepesi György, János vajda testvére."
(Forrás: Mohács emlékezete, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1979, 80- 81. old.)

Egy kis megjegyzés:

• Lajos király 1506-ban született.
• Már 1509-ben, apja életében magyar királlyá koronázták.
• 1515-ben jegyezték el Habsburg Máriával.
• 1516-ban nagykorúsították, és ekkor kerül trónra. Nevelőapja Brandenburgi György őrgróf, budai várnagy.
• Tizenhat-tizenhét éves lehetett, amikor az a vád érte, hogy fiatal kamarásai előtt meztelenül mutatkozik, azokkal hancúrozik. A lengyel király, német-római császár és még egy király, akire most nem emlékszem, és akik gyámjai voltak, ez ügyben Pozsonyban össze is ült, és keményen megfedték Lajost a paráznaságokért. A jegyzőkönyv, amely akkor készült, máig ismeretlen a nyilvánosság előtt. Az, hogy Lajos homoszexuális lett volna, mégsem lehet kijelenteni, mert serdülőkorban nem ritkák a homoerotikus játékok, másrészt a királyi udvarokban ez nem volt annyira ritka, és különösebb gondot nem okozott, az úri társaság fel tudta dolgozni. Mindenesetre, miután Máriával összeköltözött 1520 körül, Lajos az 1526-ig eltelt ideig sem nemzett gyermeket. Ezért egyesek a királynét okolták, állítólag olyan sokat tornászott, hogy a terhesség kihordására nem volt alkalmas.

Dráma, tragédia, krimi a XVI. században.

A tévékben bemutatott filmekből az ember már úgy ismeri az angol vagy francia uralkodók történetét, mint a saját családjáét.  A magyar történelemről ezzel szemben csak keveset tudunk. A Magyar Filmszemlén bemutatot filmek legfeljebb csak szatirikusan élcelődnek történelmünkön. Vajon miért?