2011. augusztus 5., péntek

Mérés, mérőműszerek, abszolút és relatív

Nehéz ezekről a cuccokról beszélni.
(Az etalon méter a franciaországi Sèvres-ben)
Azt akartam mondani, hogy van egy 1 méteres rudad. Ez fix abszolút egy méter. Azonban, ha a világegyetem tágul, akkor már nem abszolút, de mivel te is kövéredsz közben, ezért nem veszed észre a növekedését, mert az arányok nem változnak. Amúgy, ha azt akarod, hogy a méteresed a lehető legváltozatlanabb legyen, kiviszed a galaxisközi térbe, feltéve, hogy ott nincs sötét anyag, meg mindenféle wimpek, amelyek elkezdik cincálni.
Egyébként meg jól teszed, ha nem sokat mozgatod, hanem a zsebedben tartod, mint a jó mesterember a collstokot. Mindig kéznél van, veled együtt mozog. Ha lehet, nem kell fekete lyukak közelében mászkálni vele, ha érted mire gondolok.
Ja, és ugyanez érvényes az órádra is. Rendes ember azt is magánál tartja, az órazsebben. Mert nem toronyóra láncostól, csak sima zsebóra.
Persze, kizárni nem lehet a kalandot, órák és collstokok is elveszhetnek, elkallódhatnak, rossz kezekbe kerülhetnek. Ilyenkor megszűnik az a bensőség, amely hozzájuk köt - legfeljebb csak emlékeidben élnek - de valamikor, valahol vissza is kerülhetnek hozzád, esetleg megtépázva, sérülten, csapzottan. Talán rájuk fogsz ismerni, de már semmi sem lesz olyan, mint régen. Még az emlékek is elkopnak. „Futnak az évek, gyűlnek a ráncok, gyérülnek az őszülő hajszálak...”
Az elmúlás nyilván fáj, bár bele is lehet törődni, ezért a léleknek mondott valamibe mented át, ami menthető. Sok ember csinálja ezt, sok collstok és zsebóra gyűlik sok kis lélekben. Hogy a lelkek mibe gyűlnek, ha gyűlnek egyáltalán, az egy másik történet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írd be ide a megjegyzésed!